Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1973-08-01 / 8-9. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Hungarian Reformed Religious Paper

Founded in 1900

OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST

ZJemetéó_*4 C^romwed InociJi

on

Kicsi babáim, hat évesek vagytok s a Cromwell Roadon van az iskola.

Az angol törvény most oda parancsol s a törvénynek szöges az ostora.

Adjátok hát ide kis kacsotok, a Cromwell Roadon várnak bennetek . . . ... A mérhetetlen angol óceánba most két kis magyar lelket temetek.

Nekik adjuk a csengő magyar szótok, sok síró nótánk, drága kincsetek.

Ki fog énnekem magyarul dalolni, a nyelvünket ha elfelejtitek?

Nagy őrlő malom az a Cromwell Roadon, megőröl minket, két kicsiny babám: Cromwell és Nelson voltak ám a hősök, Waterlooról regélnek a regősök;

. . . Rákóczi, Zrínyi nem is élt talán . . .

Tanultok majd a tenger-uralomról s tanulni fogtok hetven gyarmatot, hét nagy tenger mossa a hazátok!

Büszkék lesztek rá . . . míg majd az apátok szíve a Kisalföld után sajog.

Mert a mi szavunk elvész, elenyészik a mindent győző áramlatban itt.

A mi kis vékony magyar mesekönyvünk le nem győzi az ezer library-t, a sok bűbájos ingyen mesekönyvet, mit mosolyogva nyújt át Carnegie.

Hogy adhatna a magyar lelkem annyit, ha könnye van csak, s könyve nincs neki?

A Cromwell Roadon órjás vaskerítés s mögötte van a roppant iskola.

Két kis magyar lélek ha bemén ott mint magyar, onnan ki nem jön soha. Adjátok hát ide kis kacsotok; a Cromwell-Road-i órjás ház alatt megállunk — és adtok egy-egy csókot s én bennetek némán megáldalak:

Legyen hozzátok kegyes új hazátok, öleljen nagy szívére Anglia, ma van az örökbefogadástok, — legyetek hű és dolgos két fia.

S ne feledjétek: könnyek között hoztam két kis babám a Cromwell Roadra én, mert bár a magyar föld nekünk nem termett, az táplált eddig sovány emlején.

Ti menjetek — s hadd sírok egyet én. . .

Szebenyi József

BÁNK BÁN

TIBORC PANASZA

HARMADIK JELENET

TIBORC (bizodalom s félelem közt besompohjog).

Bánk bán, nagyúr! jó reggelt.

BÁNK. Útonálló!

TIBORC. Igazán? lehet meglátni képemen?

BÁNK. Minek is becsület emberek között!

TIBORC. Való igaz; megőszült a fejem.

BÁNK. Miért?

TIBORC. Időn eljárt, jaj s panasz közt.

BÁNK. Azért teremtettem —

TIBORC. Köszönöm. Ma már

Nem háborogsz úgy, mint az éjtszaka.

BÁNK. Munkálkodó légy; nem panaszkodó — TIBORC. Oh, Istenem! tekintenél csak sgyszer Házamba — élve látnád a panaszt Előtted. Mért valék becsületes!

Holott gazember lévén, mostan is Tied lehetnék.

BÁNK. Mily boldogtalan

Az, a kinek bármely bilincsei Boldogtalan módon oldóznak el!

TIBORC. Oh, mint örültem, hogy szabad levék! BÁNK. Mikép örültem én bilincseimnek!

TIBORC. Hiszen való, hogy jó is az; de már Mióta a merániak —

BÁNK. Ha! - oh!

TIBORC. Sok pénzre van szükségük: és mivel Mi annyit adni nem tudtunk, tehát Sovány nyakunkra izmaelitákat Ültettek — ez már égbe kiált.

BÁNK. Piha!

TIBORC. Míg tűrhetém, tűrtem becsületessen:

Most már gazember is lennék; de késő — !

Ősz fő, kiszáradt kar: hová megyek?

BÁNK. Haramia — nincs itt más kigázolás.