Calvin Synod Herald, 1972 (72. évfolyam, 8-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 évvel ezelőtt ennek a pásztornak a bojtára voltam. Maga maradt a mezőn, s azóta is egyedül végzi szolgálatát... Azóta még nagyobb lett a mező, de kevesebb lett rajta a kalász ... Az élet tarlóján nagy szomorúság is érte . ., de legyen áldott az Úr. hogy visszasütött a nap, s reáragyog annak aranysugara: Palika.. ! Házigazda. Dr. Szabó István hazai mértékkel mérve is főúri házigazda. Otthon, bizonyára, a Felsőház tagja lett volna! Híre, tudása, előkelők barátsága mellett kedves, közvetlen, páratlan vendéglátó házigazda. Odahaza sok helyen leszerelték a kocsi kerekét, hogy a vendég el ne menjen, ő így szereli le, nem a kerekeinket, hanem a szárnyainkat . . . Ha eljösz meglátogatni, itt maradsz! Nemcsak terített asztal vár, hanem áldottlelkű háziasszony és házigazda. Szíves, baráti szó, jó tanács, sebetgyógyítgató balzsamos szavak . ., életünk ütött-kopott, csorba poharába szerető, baráti szívének drága tartalma csordul. . . Kinek lenne kedve elmenni.. ? — Ne menjetek még el, hiszen olyan ritkán látjuk egymást .. ! Barát. Amikor folytatni akartam írásomat, piros ceruza került kezembe, mintha ezt a szót “barát” piros betűkkel kellene írni! Igaz is, mert ebből a fajta emberből kevés van, és talán még kevesebb, mint gondolná az ember! Ha közel van, az a baj; ha messze van, nagyobb baj! A Biblia ezt írja róla: “mindenkor szeret az igaz barát. ..” És, tudjuk, ilyen is van! S hogy kevés van belőle, annál értékesebb . . , mint az igaz gyöngy, a fekete gyémánt és a hasadásnélküli opál. .. Ilyen barát Szabó István! Amióta megismertem. Mondtam is Neki egyszer: nem vagyunk komák, sem sógorok, tehát minden alap megvan arra, hogy jóban lehessünk és barátok legyünk. Mások más szavakkal, de minden barátja ezeket a dolgokat mondhatná el Felőle. Isten áldja és tartsa meg ezt az igaz barátot! * Azt hiszitek, hogy mondanivalóm végére jutottam, pedig de sok minden van még, amit el kellene mondanom! Ne gondoljátok, hogy Szabó Istvánról pár perc alatt el lehet mondani, le lehet írni mindent! Sem piramist, se katedrálist egyetlen ember nem tud építeni. E clevelandi kolosszusnak csak egy néhány jellemző vonását rajzoltam meg, aki 25 éve munkálkodik köztetek, veletek és értetek . . . Az egyszeri szobrász művét csodálva megkérdezték tőle, hogy tudta kifaragni ezt a csodálatosan szép szobrot, mire ezt felelte: Térden állva. Hogy tudta Dr. Szabó István e tenger munkát elvégezni .. ? — mint a szobrász: térden állva . ., imádkozva... Tudja, amit az Úr Jézus mondott: “Aki közöttetek nagy akar lenni, legyen ti szolgátok; és aki közöttetek első akar lenni, legyen ti szolgátok” (Máté 20:26-27), és “Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt” (Máté 10:39)... Urunk nyomában sokáig, nagyon sokáig kövessétek .. ! Vitéz Ferenc ÜNNEP CLEVELANDBAN Kedves Testvéreink! Ismét ünnepelni hívunk benneteket október 15-én egyházunk falai közé. Ezen a napon az Első Egyház népe szeretettel és tisztelettel adózik annak a dr. Szabó Istvánnak, aki életének legszebb, leggyümölcstermőbb és egyházunknak legnehezebb 25 esztendejében állt a kormányrúd mellett. Hálaadó istentisztelet aznap d.e. 11 órakor, ünnepi bankett d.u. 1 órakor lesz. Ezen a napon negyed század sok munkával és sok törődéssel teli munkás napjaira emlékezünk mindannyian, akik 25 évvel ezelőtt vele együtt kéz a kézben indultunk egyházunk akkor nem éppen sima életútján előre a kitűzött cél felé. Az elmúlt huszonöt esztendőben az Első Egyház népe végtelen nagyot alkotott, követésre való példakép lettünk Amerika földjén, de óceánokon túl is, és mindezt azért tudtuk megcselekedni, mert olyan imádságoslelkű és széleskörű nagy tudással rendelkező, a szó legszentebb értelmébe vett “Építő Pásztort” adott az öröktől fogva való Úristen számunkra, aki soha semmiben fáradtságot nem ismert akkor, amikor Isten és az egyháza ügyéről, népéről és magyar fajtájáról volt szó. Ezen a 25 évet ünneplő jubileumi napon a gyülekezettel együtt sok szeretettel “Építő Pásztort” köszöntenek még harangjaink is. Köztudomású dolog, hogy ez az “Építő Pásztor” az amerikai Clevelandban nemcsak “Nagytemplomot”, hanem egy nagy gyülekezetét is épített és ebbe a Nagytemplomba és ebbe a nagy gyülekezetbe beleépítette a lelkét, a tudását és az örökkévaló Isten iránt érzett mind halálig hűséges, rendíthetetlen pásztori hitét is, mert dr. Szabó István nagyot alkotott, a legnagyobbat próbálta adni Annak, Aki őt erre az élethivatásra Leikével elhívta és elrendelte. Imádságával és maradandót alkotni akarásával maroknyi idegenbe szakadt magyar református népének az élén a legnagyobbat adta a mindenekre vigyázó Teremtés Urának iránta érzett mélységes hitbéli tisztelete jeléül, mint követésre való jópéldát, itt Amerikában, mások számára is. Mindezeket pedig csak azért tudta véghez vinni és megcsinálni, mert mindig tudta és mindig érezte ,hogy ez az idegenbeszakadt maroknyi nép az ő népe, az ő fajtája, mindig tudta és érezte, hogy mint mondani szokta: az “ÉN NÉPEM” a leikével és a szívével megbecsülve szereti őt és mindig felnéz reá,... és mi mindannyian tudjuk, hogy dr. Szabó István ezért szerette és ezért szolgálta református népét, magyar fajtáját rendíthetetlenül, és mi tud-
