Calvin Synod Herald, 1972 (72. évfolyam, 8-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD juk azt is, hogy vele lesz ezzel a néppel földi élete utolsó pillanatáig. Ezen a tiszteletet és szeretetet adni akaró jubileumi vasárnapon 25 együtt eltöltött munkás év elmúlt napjaira emlékezünk valamennyien, és sok szeretettel hívunk és várunk mindenkit közénk. Hívjuk ezen a napon azokat, akiket megkeresztelt és beoltott a mi magyar református Egyházunk több mint négyszáz éve élő hatalmas életfájába. Hívjuk azokat, akiket a házasság szent kötelékébe iktatott és a nagy életútra Isten áldásával és szeretetével elindított. Hívjuk azokat a sokakat is, akiket a csapások idején a szomorúság legnehezebb napjaiban vigasztalt, amikor a csendes temető kertben “Kedvest” temetett. Ezen a napon hívunk és várunk falaink közé mindenkit közelről és távolról; hívjuk azokat a sokakat, akik egy meleg kézszorítással a múltra való emlékezéssel megtisztelni kívánják őt. Meg vagyunk győződve, hogy ez a jubileumi vasárnap mindannyiunk számára felejthetetlenül bensőségesen meleg és boldog lesz, mert mindannyian azt szeretnénk, hogy Pásztorunk és családja számára az legven. Ehhez kérjük a Ti szerető segítségeteket, hogy olyan szép és felejthetetlenül boldog legyen, mint azt mi megálmodtuk és elterveztük az ő számukra. Isten bőségesen gazdag áldását kérjük további életére, családjára és mindennemű elkövetkezendő munkájára. Egyházunk Presbitériuma nevében: Dr. Piri József, főgondnok. --------------------------------------Uzonyi Jdnosné Méltató szavak a Kálvin Egyházkerület évi közgyűlésének díszbankettjén Tisztelt Egyházkerületi Képviselők! Megtisztelő feladatként hárult rám egyházunk kiváló tagjának, Uzonyi J. Jánosné, szül. Papp Adriennének és munkásságának bemutatása. Kiváló ötletnek tartjuk püspöki tanácsunk azon elhatározását, hogy ez alkalommal egyházunk névtelen, de odaadó lelkű, hős polgári katonáit tünteti ki egyházkerületünk plénuma megbecsülésével, ünneplésével. Tudjuk, hogy sokan vannak minden egyházközségben ezekhez hasonló, Magyar Református Anyaszentegyházunkért küzdő, dolgozó, önfeláldozó lelkek, akiknek szintén ott volna a helyük, de mivel mindnyájukat idehozni nem lehet, a jelenlevőkön keresztül nekik is szól Egyházkerületünk megbecsülése. Nélkülük, az egyszerű, névtelen katonák nélkül, nem volna hadsereg, a Magyar Református Egyház kiváló hadserege, amely több mint 450 éve küzd az Isten országának e világban történő megvalósításáért, s a távol Zágon városától a messzi Los Angelesig a kicsi és nagy magyar templomok megszámlálhatatlan sokaságát építette fel az evangéliumért, Krisztusért, megváltásért, szeretetért és örökéletért vágyódó magyar lelkek épülésére és megtartására. Ebben a munkában ott van a kisgalambfalvai szegény székely asszony két fillére, ez az asszony azon hét falunak egyikében lakik, amely falvakat a soviniszta önkényuralom egyetlen határozatával el akar tüntetni a földszínéről, — éppen úgy, mint Méliusz Juhász Péter, vagy Geleji Katona István tudós püspökeink világra szóló munkássága. A névtelen és neves laikusok milliói tették naggyá egyházunkat, segítettek nagy intézményeink megalapításában, szegény de tehetséges gyermekeink taníttatásában, árvák nevelésében, kórházainkban, öregotthonainkban a fájdalmak enyhítésében, könnyek letörlésében, sőt igen sokszor hivatalos személy hiányában, még a megváltó Ige hirdetésében is. Ezek közé a névtelen hősök közé tartozik Uzonyi Jánosné testvérünk is, aki régi református családból származik, ősei között Sinai Miklós püspökkel, a “református Rómá”-ban, Debrecenben született. Középiskolai tanulmányait a debreceni református Dóczi gimnáziumban végezte, ahol tanára, Dr. Szele Miklós, irányítása alatt bibliaórákat tartott a fiatalabb tanulóknak. Tagja volt a “Soli Deo Gloria” keresztyén ifjúsági csoportnak, önkéntes munkatársa a Magyar Vöröskeresztnek. Később, mint bölcsészkari hallgató, egy nyáron át részt vett az egyetem önkéntes munkatáborában, annak a megszervezésében, s azon a nyáron ott végzett keresztyén missziói munkát. A háború megszakította egyetemi tanulmányait, s Németországba kergette családjával együtt. Ott ismerkedett meg egy amerikai magyar katonával Uzonyi J. Jánossal, akihez feleségül ment, s 1947-ben Pittsburghba költözött. Itt rögtön csatlakozott férje egyházához, a Pittsburghi Első Magyar Református Egyházhoz, amelynek rögtön kiváló munkása lett. A fiatalság nevelésével kezdte egyházi munkásságát itt is. Először énekkart szervezett, részt vett ifjúsági csoportunk munkájában, később szünidei bibliaköröket szervezett, majd a vasárnapi iskola tanítója és pénztárosa lett: elnöke volt nőszövetségi csoportunknak, és ma is annak a pénztárosa. Négy éven keresztül volt a Kálvin Egyházkerület nyári ifjúsági táborának és konferenciájának a felügyelője. Jelenleg szép létszámú vasárnapi iskolánk superintendense, s nem utolsósorban az ő sürgetésének, aktivitásának köszönhető az a munka, amely most van folyamatban iskolaépületünk belső és külső tatarozása, modernizálása tekintetében. Mint kiváló kálvinista, munkásságot fejt ki az élet minden területén, így a társadalomban is amelyikben élünk. Önkéntes munkát végez. Helyettes elnöke a szülői munkaközösségnek, mint programelőkészítő. Pénztárosa a nyugat-pennsylvániai Magyar Népi Táncegyüttesnek, és mindezeknek a tetejében teljes idejű egyetemi hallgatója az Allegheny County Collegének a gyermeknevelési szakon. Három gyermeke van: János 23, Endre 20 és Tivadar 12 évesek. Sokszor csodálkozva állunk meg szemlélve azt a mérhetetlen sok munkát, amit ez a nó'testvérünk végez az egyházban és azonkívül is, és keressük a titkot ami erőt és kitartást ad neki. A felelet az, hogy ez a titok az ő hite. Van egy jelszava Mrs. Uzonyinak, s ez a következő: “Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Filippi 4:13.) És a másik: “Akik az Űrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyű, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el” (Ézsaiás 40:31). Adja a Mindenható Isten, hogy még sok-sok éven át fusson és ne lankadjon meg, járjon és ne fáradjon el Uzonyi Jánosné, a mi kedves “Dodi”-nk, Isten országának, a mi kis pittsburghi gyülekezetünkön keresztül, való szolgálatában ! Dr. Csitt György
