ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)
Amire Emlékszem
mikor ima közben mondta, a fene ..... most nem ad ok hitelt, és tovább morzsolta az imát. De én a munkával készen voltam, és átköltöztem Karcagra. A fákat előbb oda szállíttattam; következett a vállalat. Jöttek mesterek Debrecenből, Szolnokról, de fiatalságom dacára, a hídmunkával is én lettem megbízva. Társul akartam a munkához venni Örsi Györgyöt, aki igen goromba ember volt, hanem jó és gyors munkát végzett. Én nála is laktam, de társ nem lehettem vele, mert az Igazgató úr - Lövi József - azt mondta, ha az Örsi társaságával fel nem mondok, engem is felment a munkálattól. Tehát inkább az Örsi társaságát a már tényleg bevégzett munkát hagytam, mivel az Örsi modora kezdett rám ragadni, és azt főnökeim nem szerették. No, de a hídmunkálatokat én bevégeztem, az igaz, hogy nagy fáradságomba került, mert azt hittem, hogy az életembe kerül. Mivel sáros tél volt, a munkások, akiket részint Pestről, részint Szolnokról vittem, újévre értünk Karcagra velük, de amikor értük mentem, olyan rossz út volt, hogy Karcagról- Szolnokra harmadnap reggelén értem. Visszaérve Karcagra a munkásokat úgy kellett beosztani a vonalon, hogy mintegy 3/4 mértföld* hosszon működött 60-tól 160 ember. Tehát azoknak utána nézni, hogy jól és elegendőt dolgozzanak, volt annyi járni valóm, hogy elég volt. Azontúl hetenként kétszer-háromszor kellett Püspökladányba menni raportra. Azt pedig * 1 mérföld = kb. 1600 méter 35
