ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

úgy intéztem, hogy este indultam, mikor a munkával felhagytak a munkások, és mire odaértem volt kilenc óra. Az urak együtt voltak és végezhettem velük a további teendőkről, és másnap reggel már a munka színterén voltam, amely nem kevesebb mint négy mérföld út oda-vissza, azontúl a munka gondja a ter- hemre ment, tehát érdekembe volt utána nézni, hogy hiába nem fáradjak. No, de nem is fáradtam hála Istennek, mert mikor a munkát be végeztem, ahol a munkabér mintegy 30 ezer forintra rúgott, igaz kilenc hónap alatt kellett bevégezni, de az én fáradságomra ötezer forint maradt, minden költségemet leszámítva.

Az akkor sok pénz volt, én megelégedetten jöttem haza, de az egészségem gyenge volt. Kipihentem magam és arról álmodoztam, hogy földet veszek és földmívelő leszek. De a sors nem úgy akarta, mert azon pénzen, amit édes Atyámnak adtam Karcagon léte alkalmával, fenyőszálakat vett rajta; tehát a pénzem nem volt együtt. Mikor boldogult Zsoldos Mari néném azt mondta, hogy ő nem javasolja azt, hogy én gazdálkodó legyek, mert a gazdálkodó embernek éjjelt-nappalt eggyé kell tenni, ha valamire akar haladni, és az én kevés pénzemen vett föld csak keveset jövedelmezne, tehát csak olyan kevés jövedelemre számíthatok a gazdálkodásból.

Az igaz, akkor a bérletek nem voltak nagyon kaphatók, tehát én egy időre felmondtam azon eszmével, hogy földet vegyek, hanem foglalkoztam a szálfaüzlettel és pálinkafőzéssel kisüstön. Vettem

36