ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

Azután semmi nevezetes nem történt. A szükséglendő hidaknak való fákat felmérve, átvizsgálva, elmentem Kisvárdára az öreg Eisenbergerhez.

✓

Átszámoltam az erdőkerülőnek én is, elvettem a jegyzéket, s visszautaztam Debrecenbe. De egy öreg zsidót vendégnek fogadtam, az pedig a jól felpakolt szénásszekérről lecsúszott, és a pipa szára a száját felszúrta. Onnét Püspökladányba, várva a fák megérkezését a Tiszán. Míg a nevezett fák megérkeztek, történt az előbb körülírt hajóépítés, és a katonai vizsgálaton való megjelenésem. Mikor a fák megérkeztek Szalók-Abádba, én a nevezett hidakhoz való fákat ott a Tisza-parton munkáltattam a kellő mértékekre. Körül széldeszkálták vagyis hosszára metsző fűrésszel fűrészelték körül, nem faragták. Ezzel míg működtem laktam Abádon Lázár Dávid úrnál. Ö akkor a nagykorcsmát bírta, az a hely volt, ahonnat a munkásaimat legjobban szemmel tarthattam, és láthattam, hogyan működnek, és nem lopnak-e valamit. Akkor volt szerencsém legelőbb a szombati eledeleket élvezni; ami ugyan nem ízlett, no de mit tesz az ember, ha megéhezik; azt is megeszi. Különben nem mondhatom, hogy rossz eledelekkel éltünk volna. Akkori még Lázár fiatal házas volt. Csak azt nevettem, amikor a kellerájba a reggeli imáját végezte, és jöttek a parasztfiúk pálinkáért. Egyszerre imádkozott és káromkodott. Vagyis egy két szó imát mondott, azután káromkodott, megint imádkozott egy két szót és megint káromkodott, teremtettézett, a hitelt tagadta, de azért csak imádkozott. Érdekes volt azt hallani,

34