Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Apa nélkül

len. - Hiszen volt apám, nélküle nem jöhettem volna a világra. De az az uraság, az a gazdag zsidó - csak anyámat fogadta el a szeretőjének. Engem, az eredményt soha nem.

Emlékezetes jelet vésett ezzel a lépéssel apám emlékezetébe és leikébe a vagyonos zsidó. Nagyapám! Ugyan ki lehetett?

Anyjával, Kaczúr Máriával együtt elkerült Szentesről Péter, még szopós korában.- Nagykirályságra vittek ki bennünket egy ottani nagygazda birtokára, aki a szentesi zsidó ismerőse volt. Meg üzlettársa is. - Mesélte apám nem egyszer. - Emberré nevelt az a gazda. Csak jó emlékeim vannak róla, meg arról az időről, amíg ott éltem. Nem úgy bántak velem, mint cseléddel. Még az iskolába is beíratott. Három osztályt kijártam, így tanultam meg írni, olvasni, számolni. Ennek is köszönhető, hogy aztán besorolhattam egy kubikos brigádba, amelyik az országútépítő alkalmazásában dolgozott.- Miért nem maradt a parasztgazdaságban? - faggattuk.- Azért - válaszolt -, mert a gazda megígérte a szentesi úrnak, apámnak, aki soha nem vállalta, hogy a fia vagyok, - szavát adta: nem nevel belőlem cselédet. Nem is akartam tanyán élni. Anyám visszatért a városba. S amikor legénnyé nőttem, éppen építették a kövesutat Nagykirályság és Gádoros felé. Gazdám tanyájába beszállásoltak a kubikosok, és vezetőjük megszólított egy napon: - Állj be közénk fiú! Jobb ez, mint dudvát talicskázni.

*

Ezzel kezdődött el Kaczúr Péter életének új korszaka, amely majdnem végigkísérte életében. Kezdetben nem sza8