Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Apa nélkül

kadt el teljesen a paraszti sorról, ahol megtanult az állatokkal bánni. A tanyán volt szarvasmarha, sertés és főleg ló. Megszerette a lovat.- Gazdám engedte, hogy a lovak közelében ténykedjek. Gyönyörű állat a ló. Volt, amelyikkel úgy megkedveltük egymást, hogy majdnem megsirattam, amikor attól a tanyától el kellett válnom.

És szívesen beszélt egy csikóról.- Három éves, vasderes csődör csikó volt. Szilaj, akaratos. Nem kedvelték a béresek, mert igazi egyéniség volt. S ha próbálták megzabolázni, hámmal felszerelni, rúgott, harapott. Kockacukorral meg almával kedveskedtem neki, így közelítettem meg, és így jó cimborákká lettünk. Én ápoltam, gondoztam, együtt laktam vele az istállóban. Idővel azt is megengedte, hogy a hátára üljek. Csak szőrén. Először csak az istállóban, majd alkalomadtán kivezettem itatni, és a vályú előtt is felültem a hátára.

*

Szívesen hallgattuk apánk történeteit. Téli estéken együtt voltunk a meleg kemence mellett, és hallgattuk a szilaj csikó történetét meg a többit. Ifjú koráról keveset tudtunk meg.

A századforduló közelében sok kubikosra volt szükség Szentesen és környékén. Építették az országutakat, ültették az eperfákat mindenfelé. Az Armentesítő Társulat fogadott kubikos brigádokat. Szentes, Szegvár, Mindszent, Csongrád kubikosainak keze nyomát megláthatja bárki ma is a folyami gátaktól a gyárakig, végig az egész országban. Kaczúr Péter a második világháború alatt az almásfüzitői

9