István Ferenc: Kilenc év Szibériában. Egy volt szentesi hadifogoly visszaemlékezései 1916–1925 - A történelem sodrában 1. (Szentes, 2009)

A háború kezdete

honvéd gyalogezred, így új ezredünk címe: 301-ik honvéd gyalogezred, 406. zászlóalj, 4-ik század, 5-ik raj.

Innét aztán újra elindultunk az oroszok után, de itt már egynapi menetelés után utol értük őket. Elég heves sortűzzel fogadtak bennünket, úgy hogy néhány emberünk a levegőbe repült. Ekkor aztán megint elkezdődött a muri. Az oroszok elég szívósan védekeztek, de nem volt mese, menni kellett, az ember nem számított. Másnap délelőtt kilenc órakor ért véget a harc, szintén a magyarok győzelmével.

Itt is mindjárt a sebesültek elszállítása volt az első, aztán a temetés, kéz és láb összeszedése, majd a hadifoglyok elirányítása. Ezek a harcterek lengyel földön voltak, s a lakosság nagy része földönfutóvá lett. Pothajce és Lupsán nevű községek lettek felperzselve. Innét aztán megint mentünk az oroszok után, akiket egynapi menetelés után ismét utolértünk. Este kilenc órakor már közénk tüzeltek, egy pár emberünk már áldozatul is esett. Megálltunk, de fedezéket nem ástunk, mert jött a parancs, hogy támadásra felkészülni. Hajnali négy órakor megkezdtük és másnap reggel nyolc órára vége lett a csatának. Itt nem volt nagyon sok dolgunk, mert egy ágyút és egy gépfegyvert hagytak kilenc emberrel, mint hátvédet minket fenntartani, hogy az orosz főcsapat tovább tudjon biztosított állásba helyezkedni.

Itt sem volt sok tennivalónk, újra menázsiosztás és menni tovább. Elindultunk és két nap meneteltünk. Ettünk is meg mentünk is, míg aztán a második estén tíz órakor ismét fogadtak bennünket az oroszok elég jó sortűzzel és ágyútűzzel. így megálltunk akkor éjjel, amit nem is bántunk, mert fáradtak voltunk. Túl nagy pihenés így sem

8