István Ferenc: Kilenc év Szibériában. Egy volt szentesi hadifogoly visszaemlékezései 1916–1925 - A történelem sodrában 1. (Szentes, 2009)

Orosz földön hányódva

aztán egy délután elvitték egy másik faluba, szüléshez. A fát be kellett készíteni, mert a fás kulcsát elvitte magával. Én mellé zártam, és amikor elment befíítöttem rendesen.

Az ablakok kiengedtek a jégtől. Még volt a szülésznőnek egy macskája. Mindég beszart az én szobámba, azt meg kivégeztem. Elég az hozzá, hogy nagyúr voltam, de nem sokáig, mert váratlanul hazajött akkor éjjel. Mikor a szobájába bement, érezte, hogy a szokottnál melegebb van. Bejött hozzám egy posztó papucsba. Nálam az ablakokról leolvadt jégtől a padlón víz volt. A papucsa felszippantotta a vizet. Igen dühös lett rám, szidott is nagyon. Másnap reggel mentem az orvoshoz jelenteni, hogy én tovább nem leszek. Elpanaszoltam, hogy a szülésznővel milyen bajba keveredtem. O azt mondta, ne menjek én sehova, mert a szülésznő el lesz innét helyezve. így oszt maradtam a helyemen.

Hideg is volt, nemigen lehetett vándorolni. Majd aztán, volt egy tehén meg egy ló, azokat eladták, én meg bekerültem a rendelőbe az orvosi lakást fűteni. Betegünk nem volt, csak mindennap rendelés. Az orvos egyedül volt, a családjai a városban voltak, úgyhogy később mosást is vállaltam a rendelőbe. Töröközőt, orvosi köpenyt stb. Külön fizetés járt. Úgy hogy kialakult a helyzetem jóra, mert rendelési idő alatt segítettem a betegek körül. Egy pár rubel onnan is jött. Az orvos eléggé iszákos volt, és ha nagyon felivott, biz én megdézsmáltam a kasszáját is. A betegek hoztak mindenféle élelmet, azokat meg meg- vámoltan rendesen. Ez így ment egészen 1919. áprilisig.

Majd a tífuszjárvány kezdett nagymértékben uralkodni. Véletlenül oda került egy magyar hadifogoly, Kovács Ferenc nevű - Vas megyei. Ezt a beteget felvettük,

37