István Ferenc: Kilenc év Szibériában. Egy volt szentesi hadifogoly visszaemlékezései 1916–1925 - A történelem sodrában 1. (Szentes, 2009)

Orosz földön hányódva

ekkorra már elbukott, a csehek voltak a megszállók. Egy éjjel a kerítés alját kivéstem, majd kibújtam, és irány ki a malomba. De ez hetvenöt kilométerre volt. De kiértem, és valahogy megnyugodtam. Ez sem tartott sokáig. Egy este leüzent a falusi jegyző, hogy feltétlen menjek el, mert fontos beszélni valója van vélem. El is mentem hozzá, és felolvasott egy kiadványt, hogy mindenféle hadifoglyot be kell a városba rendelni. Mondta azt is, hogy a csehek a magyarokat üldözik. Javasolta, hogy most már menjek akármerre, de itt nem maradhatok. O engem nem akar kiadni. Elköszöntem tőle, és mentem vissza a malomba.

Mondtam az öreg molnárnak, hogy mi a helyzet. Nagyon sajnáltak, de onnét mennem kellett. Másnap délután elindultam. Hogy hová, nem tudtam. Elindultam egy nagy erdőn keresztül, mely a Tom folyóig volt. Itt sétáltam egy kicsit, majd egy ladikot láttam a vízparton kikötve. A közelben nem volt senki, így csak beültem a ladikba, és hajtottam át a túlsó partra. Mikor a víz közepén voltam, akkor kiabált a halász a ladikért. De én ekkor már könnyen voltam, áteveztem és a ladikot kikötöttem. Ballagtam az éjszakába, erdőbe. Aludni nem mertem, mert sok volt a mérges kígyó.

Másnap ismét ballagtam egész nap, de egy falut sem találtam. Majd aztán harmadnap egy orosz utolért kocsival, ezzel aztán összebarátkoztam. Két napig mentem vele, mire beértünk az ő falujába. Aztán csak elámltam neki, hogy ki vagyok. Csak másnap mondta, hogy maradjak nála, megfizet. Hát pénzem még igaz volt, de úgy voltam véle, egy kicsit majd keresek hozzá. Itt dolgoztam két hétig. A koszt gyenge volt. Nyers uborka meg krumpli. Egy vasárnap reggel mondtam neki, hogy fizessen ki, mert én

35