A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - VI. A polgárok rezsimellenes megnyilvánulásai 1945-ben a Zentai Járási Népbíróság iratainak tükrében
„A kocsmában két vasutast találtunk két másik emberrel, akik nevét nem tudjuk. A kocsmában egy képet láttunk »gyorssegély a sebesülteknek« felirattal. A felirat magyar nyelvű volt. Az egyik említett vasutas, E. Milos azt mondta, hogy ezt a képet ki kell dobni. T. harcos azt mondta, nem fontos, hogy magyar nyelvű a felirat. Erre E. azt mondta, hogy minden magyart le kellene mészárolni, és hívott bennünket, hogy üljünk hozzájuk. Elfogadtuk a meghívását azért, hogy kipuhatoljuk a véleményét. E. első kérdése az volt, hogy szerbek vagyunk-e. Azt feleltük, hogy bánáti szerbek vagyunk. A magánéletről beszélgettünk. E. azt mondta, hogy a vasutas szolgálat nehéz, és megjegyezte, hogy az összes magyart le kellene mészárolni. Azt feleltem neki, hogy nem kell az összes magyart lemészárolni, mert nem vétkes mind, és hogy így soha nem jutunk el a testvériség-egységhez. Mi azért küzdünk, hogy egyesítsük a jugoszláv népe[ke]t. Ő cinikusan nevetni kezdett, és azt mondta: ti számomra senkik vagytok, ti hajtottátok el a vajdasági fiúkat, hogy értelmetlenül elessenek a Drávánál. Azt feleltem neki, hogy ennek így kellett lennie, és csak harccal juthatunk el az egységig és a felszabadulásig. Feltettem neki a kérdést: tudja-e ki szabadította fel a mi területünket? Azt felelte, hogy Anglia, Amerika és Oroszország szabadított fel bennünket. Megkérdeztem, hogy a felszabadításban részt vett-e a jugoszláv hadsereg is, mire ő cinikusan azt felelte, hogy mi számára senkik vagyunk. Megkérdeztem, tudja-e ki szabadította fel Triesztet, az angolok, felelte ő. K. elvtárs megkérdezte tőle, tudja-e, kié Trieszt? Ő azt felelte, hogy Trieszt az angoloké. K. azt felelte neki, hogy Trieszt a miénk, valamennyi jugoszlávé, mire ő azt mondta, hogy nem a tietek, hanem a mienk. T. elvtárs megkérdezte, tudja-e, hogy ki váltotta ki a testvérgyilkos háborút? Ő azt mondta, hogy az oroszok. Én az feleltem neki: talán nem Nedic kezdeményezte a testvérgyilkos háborút? Ő azt válaszolta, hogy Nedicnek ki kellett szolgálnia a megszállókat, mert rá volt kényszerítve. Azt mondta, hogy ő nemzeti szocialista. Megkérdeztem, tudja-e, mi a nemzeti szocialista? E. megismételte, hogy [ő] nemzeti szocialista, és hogy ezzel jobb tőlünk, mert ő a martonosi háborús bűnöket megállapító bizottság megbízottja. E. ezután ezt mondta: tehát én fasiszta vagyok. Én azt válaszoltam: te, elvtárs reakciós vagy, aki rombolja a mi demokratikus, föderatív Jugoszláviánkat. Ezután K. elvtárssal visszatértünk a laktanyába.”159 E. Milost az ügyben 1945. július 6-án hallgatták ki, aki így emlékezett vissza az inkriminált esetre: „Papp Sándor kocsmájában egy vasutassal ültünk, amikor odajött hozzánk két katona, akiket nem ismertem. Akkor már meglehetősen részeg voltam. A katonaságról beszélgettünk, nem emlékszem pontosan, hogyan volt, de tudom, hogy azt mondtam: ha a mieink visszatérnek a fogságból és az internálásból, akkor erős jugoszláv hadseregünk lesz. Ezután az egyenlőségről beszélgettünk, és én azt mondtam, hogy a fő vétkesek Bácskából Magyarországra menekültek, és ezeket mind le kellene mészárolni, de a többiekre nem mondtam semmit. Nem igaz, de nem is emlékszem [rá], mert valójában csak röviden beszélgettem velük, hogy minden magyart le kell mészárolni. 159 TLZ, F. 127 Zentai Járásbíróság. K. 200/1945 - E. Milos martonosi lakos elleni büntetőeljárás. 77
