A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - VI. A polgárok rezsimellenes megnyilvánulásai 1945-ben a Zentai Járási Népbíróság iratainak tükrében
Trieszt kapcsán azt mondtam, hogy hadseregünk most visszavonul Triesztből, és hogy - állítólag - a béketárgyalások után Trieszt Jugoszláviáé lesz. Arra, hogy a Nedic-kormányról beszéltem volna, vagyis arról, hogy neki szolgálnia kellett a megszállóknak, nem emlékszem. Arra sem emlékszem, és nem tudok róla, hogy arról beszéltem volna, hogy fiainkat a Drávára vitték elesni.”160 A vallomások alapján a Szabadkai Körzeti Ügyészség E. Milost a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg gyalázásával és rémhírek terjesztésével vádolta meg, de a Zentai Járásbíróság iratanyagában nem található az ellene hozott ítélet.161 Horgoson 1945. július 24-én, vasárnap az AFZ előadást szervezett, majd azután az ifjúság táncesetet tartott. A táncestről hajnali fél egykor hazafelé tartva két tanú - K. Radojica és K. Aleksandar - meghallották, hogy egy udvarban mulatoznak. Belestek a kerítésen és meglátták, hogy Petar V. mulatozik szerbek és magyarok társaságában. K. Radojica vallomása szerint: „Egyszer csak Pero V. felállt és felkiáltott: nekünk voltak a Karadordevicok, ők a mieink voltak, és ők kellenek nekünk. Ezt olyan hangosan mondta, hogy az utcán is lehetett hallani. Csúfolódtak a testvériség-egységen is.”162 A másik tanú, K. Aleksandar ezt mondta a történtekről: „Egyszer csak Pero azt mondta, hogy K. Veljko [...] úgy szervezte meg az ifjúságot, hogy mindenhol azt kiabálják: Tito, Tito, úgy ahogy az olaszok is [annak idején]: Duce, Duce. Ezután csúfondárosan felkiáltott, hogy éljen a testvériség-egység, amire egyhangúan nevetve kiáltották, hogy »éljen«. Azt [is] bizonygatta az egyik magyar nőnek, hogy a királyságban a magyaroknak olyan jogai lesznek, mint amilyeneket Tito adott nekik.”163 A gyanúsított V. Petar horgosi vasutas az ÓZNA előtt 1945. július 16-án a következő vallomást tette: „A táncmulatság után, amit 1945. július 24-én tartottak Radics Kálmán vendéglőjében, egy szovjet őrnaggyal, Zoro tanítónővel, N. Dragomir iskolaigazgatóval és feleségével, A. Olga varrónővel és B. Svetozarral elmentünk V.-ék házába és az udvaron üldögéltünk. Igaz, hogy politikáról beszéltünk, és én - amikor a szovjet őrnagy megemlítette Miklós cárt - megemlítettem, hogy nekünk is volt Karadordevicünk, nem pedig Karadordeviceink, és hozzátettem, hogy ő 1804-ben kezdte a szerb politikát. [...] Igaz, hogy Titóról beszéltünk, és a szovjet őrnagy azt mondta, hogy Titót nagyon szeretik a Szovjetunióban. [...] Valóban igaz, hogy egy konferencián, amikor a testvériség-egységről beszéltem, és amikor szavaimra M. Vida diáklány azt felelte: éljen Uo. 161 Uo. 162 TLZ, F. 127 Zentai Járásbíróság. K. 214/1945 - V. Petar horgosi lakos elleni büntetőeljárás. 165 Uo. 78
