A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - II. A választójog korlátozása Jugoszláviában az 1945-ben megtartott alkotmányozó nemzetgyűlés kapcsán
A törvény úgy irányozta elő, hogy a 2-7. felsorolt rendelkezéseket nem alkalmazzák azokra a személyekre, akikről bebizonyosodik, hogy részvételük az említett szervezetekben vagy katonai alakulatokban kényszer hatására történt, vagy csak látszatrészvétel volt abból a célból, hogy kárt okozzanak a megszállóknak és kiszolgálóiknak, valamint azoknak a személyeknek az esetében, akik csatlakoztak a népfelszabadító harchoz vagy segítették azt. A tagköztársaságok kormányai a szövetségi kormánnyal összhangban határozták meg pontosan, hogy mely szervezetek, intézmények és csoportok tartoznak a törvény 4. szakaszának 2-4. pontja alatt felsoroltak közé. A törvény ezen kitételeiből is látszik, hogy a kommunista hatalom az ellenségek meghatározásában nem tett különbséget a nemzetek között. A törvény 5. szakasza arról szól, hogy a választókat állandó lakhelyükön vették fel a választói névjegyzékre, és választói jogukat csak állandó tartózkodási helyükön érvényesíthették. A választói névjegyzékbe egy-egy személyre vonatkozóan a következő adatok kerültek be: a választó vezeték- és keresztneve, apja neve, születés helye és időpontja, írástudó-e vagy sem, lakcíme és nemzetisége. A járási és a városi népbizottságok keretében bizottságot hoztak létre, amelynek a feladata a helyi népbizottságok által összeállított választói névjegyzékek ellenőrzése és jóváhagyása volt. Ezenkívül első fokon döntött a panaszok ügyében. A bizottság tagja a járásbíróság egy bírája, a járási népbizottság egy tagja és annak a helyi népbizottságnak egy tagja volt, amelynek területére a névjegyzék vonatkozott. Egy-egy járásban annyi bizottság alakult, ahány helyi népbizottság tartozott az illető járáshoz. A törvény 17. szakasza értelmében a választói jegyzékből kimaradt vagy kihagyott személyek panasszal élhettek, melyet a választói névjegyzékekkel foglakozó bizottságnak 5 napon belül kellett elbírálnia. A bizottság döntése ellen a járási népbíróságnál lehetett fellebbezni, amelynek 5 nap állt a rendelkezésére, hogy döntést hozzon. A helyi népbizottságoknak a törvény életbe lépését követően 20 napjuk volt arra, hogy összeállítsák az elsődleges választói névjegyzéket. Választói névjegyzékekről szóló törvény 4. szakasza értelmében 1945. augusztus 23-án a szerbiai népkormány rendeletet alkotott arról, hogy mely - a háború alatt működő - szervezeteket minősítik ellenségesnek.28 Erre azért volt szükség, hogy tudják, kitől lehet megvonni a szavazati jogot. A rendeletből egyértelműen kitűnik, hogy a német és magyar szervezetek mellett más nemzetek is a „terítékre kerültek”: a horvát részről az usztasaszervezetek és fegyveres testületek, a valamint a domobranok - a horvát honvédség, szerb részről a Ljotic- és Nedic-féle fegyveres testületek, Draza Mihailovic csetnikjei, valamint az albánok és a muszlimánok szervezetei és fegyveres testületéi is, amelyek együttműködtek a megszállókkal. A Vajdaság területén a következő magyar vonatkozású szervezeteket nyilvánították ellenségesnek: 28 Odluka Narodne vlade Srbije o organizacijama koji su u smislu cl. 4. Zakona o birackim spiskovima oglasene za neprijateljske. Sluzbeni glasnik Srbije, 1945. 27. sz. 35
