A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - II. A választójog korlátozása Jugoszláviában az 1945-ben megtartott alkotmányozó nemzetgyűlés kapcsán
>■ a Nyilaskeresztes Párt, > az Imrédy-féle Magyar Megújulás Pártja, > a Turáni Vadászok, > a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség, > a Bánáti Magyar Közművelődési Szövetség. A rendelet megjelenését követően országszerte minden településen - így a Bácskában és a Bánátban is - nagygyűléseken tárgyalták meg, kinek nem jár a választójog, illetve kitől vonják azt meg. Az újvidéki Magyar Szó - amely ekkor már hivatalosan is a Vajdasági Népfront magyar nyelvű napilapja volt - 1945. szeptember 27-én a Tisza mente bánáti részéről a következő tudósítást közölte: „A törökkanizsai járás összes helyiségeiben tömeges konferenciákat tartottak, amelyeken megtárgyalták a választásokról és a szavazójogról szóló törvényt. A konferenciákon szép számban jelent meg a lakosság, ami legjobban bizonyítja a széles néprétegek érdeklődését a közeljövőben tartandó választások iránt. A nép készségét mutatta, hogy szavazatával megerősítse a népi hatalomba, és a Népfrontba vetett bizalmát. Különösen nagy volt a lakosság elégedettsége a konferenciákon a szavazójegyzékek megtárgyalásánál, amikor megállapították, hogy a megszállók gazdasági és politikai együttműködőitől elveszik a szavazati jogot. A törökkanizsai járás területén 164 személy esetét terjesztették a járási választási bizottság elé, amely megállapítja, az illetőknek van-e szavazójoguk. Ezek ellen a nép emelt vádat, és valamennyien különböző fasiszta szervezetek vezetői és aktív tagjai voltak. Szerbeket és magyarokat egyaránt leleplezett a nép, és elítélte azokat is, akik gazdaságilag együttműködtek a megszállókkal. Szanádon Srdic Arsennak, a banjicai láger őrének vették el szavazójogát. Törökkanizsán a következő ismert ellenségeket fosztották meg szavazati joguktól: Terzin Grujót, aki miatt egy szerb a megszállás alatt németországi gyűjtőtáborba került; Ubori Jaskót, aki mint a német katonai rendőrség tagja részt vett a hazafiak megkínzásában; Papp László bankigazgatót, a DMKSZ szervezőjét, aki »fekete könyvvel«29 fenyegette meg a szerb polgárságot. A lakosság aktív részvételével a Népfront munkájában bizonyítja, hogy a népi tömegek megértették feladatukat, és élnek demokratikus jogaikkal.”30 A magyar nyelvű napilap 1945. szeptember 29-ei számában így írt a Népfront nagygyűléseiről: „...A legtöbb népgyűlésen az egybegyűltek maguk tisztították meg soraikat az árulóktól, illetve maguk indítványozták azok törlését a választói névjegyzékből, akik a megszállás alatt, mint vezetők, együttműködtek a megszállókkal.”31 29 Ez alatt feltehetően azt értették, hogy a hatalommal szemben illojális, hűség szempontjából gyanús magatartásé szerb és más nemzetiségű polgárokról összeírások, nyilvántartások készültek. 311 A törökkanizsai járás népe kizárja a választásokból a nép ellenségeit. Magyar Szó, II. évf. 1945. szeptember 27. 223. sz. 3. 31 Vajdaság népe tömegesen vesz részt a Népfront gyűlésein. Magyar Szó, II. évf. 1945. szeptember 29. 225. sz. 3. 36
