A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
A. Sajti Enikő: A magyar vagyonok kisajátítása, államosítása Jugoszláviában 1945 után
maradt magyar vagyonokról. Mivel a jugoszláv hatóságok mereven elzárkóztak az államosításokkal kapcsolatos adatok közlésétől, 1948. július 14-én a pénzügyminisztérium Vásárhelyi István államtitkár vezetésével előkészítette a jugoszláviai magyar vagyonok kötelező bejelentéséről szóló minisztertanácsi rendelettervezetet. A rendelet célja az volt, hogy a csehszlovákiai és romániai magyar vagyonok bejelenésére vonatkozó rendeletekhez hasonlóan, pontos képet adjanak a jugoszláviai magyar javak, érdekeltségek értékéről, mennyiségéről és szerkezetéről. A tervezetet a minisztertanács augusztus 26-án elfogadta. A Magyar Közlöny szeptember 2-ai számában megjelent 9080/1948. Korm. számú rendelet büntetőjogi felelősség terhe mellett (kihágás) kötelezővé tette a JSZNK területén lévő, 1945. január 20-a előtt meglévő magyar vagyonok, jogok, érdekeltségek bejelentését függetlenül attól, hogy azok elkobzás, államosítás vagy egyéb kényszerintézkedés alá kerültek. A „magyar vagyonok” fogalma alatt a rendelet a magyar állampolgárságú személyek, a Magyarországon székhellyel bíró jogi személyek, beleértve a magyar állam és az önkormányzatok valamennyi szervét, intézményét, vállalatát és üzemét, továbbá az egyházak, egyházi testületek tulajdonában, birtokában, kezelésében, avagy bármely más címen birtokában volt vagyonokat értette. A rendelet hatálya kiterjedt azokra a személyekre és örököseikre is, akinek vagyonát még a jugoszláv közigazgatás helyreállítása előtt faji vagy politikai üldöztetés miatt vették el. A bejelentést a szeptember 2-tól számított 30 napon belül, hivatalos felvételi íven a pénzügyminisztérium számvevőségi hitelügyi csoportjához kellett benyújtani. Az űrlapok kitöltését részletes kitöltési útmutató segítette.366 A kormány, hasonlóan a csehszlovákiai összeíráshoz, igyekezett minél szélesebb körben, „nyílt formában” felhívni az érintettek figyelmét a rendeletre, míg a romániai magyar vagyonok számbavétele ún. belső összeírással történt. A napilapokban, a falvakban dobolással, illetve rádió útján tették közzé az összeírási rendeletet, a külügyminisztérium pedig körlevélben hívta fel a követségek figyelmét. A belgrádi követség kérésére meghosszabbították a határidőt, mivel az eredeti határidőre Jugoszlávia területéről mindössze 4 magyar állampolgár tett bejelentést, de a külföldi követségek útján még így is mindössze 24 bejelentés érkezett (Belgiumból például egy), míg a bejelentések összes száma 8500 volt. Az adatok feldolgozását megfeszített tempóban végezték, mivel a külügyminisztérium kérésére 1949. január 1-jéig be kellett volna fejezni, ami kissé később, február elejére sikerült is. A beérkezett adatok feldolgozását, összesítését a pénzügyminisztérium IV/b, nemzetközi pénzügyi főosztálya végezte.367 A munkát a csehszlovák vagyonösszeírásban tapasztalatot szerzett pénzügyi szakértői gárdára próbálták bízni, ez azonban csak részben sikerült, így „begyakorolatlan külső alkalmi munkaerőt” is igénybe kellett venniük. Tovább nehezítette a munkát, hogy a bejelentések „nagyobbik részénél” az adatközlés annyira hiányos volt, hogy postai úton hiánypótlást kellett kérni. A különböző okok miatt hiányos, sok esetben használhatatlan, illetve késedelmesen beérkezett adatok miatt a beérkezett 8500 bejelentésből a jugoszláviai magyar javak értékéről készített összegzés csak 8303 bejelentés adatait tartalmazta.368 366 MOL KÜM XIX-J-l-k-Jugoszlávia -23/g-43 028/1948. 39. doboz. 367 MOL KÜM XIX- J-1 -k-44 279/1948,44 327/1948.39. doboz; MOL PM XIX-L-l-k-120 826/IV.b.-1948. 33. doboz. Uo., 305/res-1948. 368 MÓL KÜM XIX-J-1-j-Jugoszlávia- 23/d.-001 433/1/1954. 27. doboz. 152
