A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - XI. A jugoszláv gazdaság fejlődése 1947 és 1952 között: a termelő parasztszövetkezetektől a földműves-szövetkezetekig
mezőgazdaság, és a tagok követelményeinek. Főleg kereskedelemmel foglalkoztak, keveset törődtek a mezőgazdaság fejlesztésével. A szövetkezetek kereskedelmi forgalma tavaly 463 millió, az iparé 114 millió, a mezőgazdaságé pedig csak 5,5 millió dinár volt. Tavaly a tíz földműves szövetkezet közül 9 jövedelemmel, egy pedig veszteséggel dolgozott. [...] Ez a falu szocialista átalakulásának egyik időszerű kérdése, s foglalkozniuk kell vele a szövetkezeteknek is, de a tömegszervezeteknek is. Az átszervezett földműves-szövetkezetekben a tagoknak kell meghatározniuk szövetkezetük további fejlődését.”291 A kötelező beszolgáltatás időszakában alkalmazott módszerekkel - börtönbüntetéssel, vagyonelkobzással - a rezsimnek sikerült döntő eredményeket elérni a mezőgazdaság átalakításának frontján: végérvényesen megroppantotta a kuláknak minősített parasztság gerincét. A kommunista hatalom azonban még így is tartott a parasztság gazdasági erejétől, és esetleges befolyásától a társadalom más rétegeire. Ezért a pártberkekben döntés született, hogy jelentősen - 20 hektárról 10-re - korlátozzák a magánkézben lévő mezőgazdasági földterület maximumát azért, hogy „csökkentsék a falusi kulák elemek gyarapodásának lehetőségét”. A szövetségi képviselőház 1953 májusában meghozta a nemzeti vagyon mezőgazdasági földalapjáról és a mezőgazdasági szervezetek földhöz juttatásáról szóló törvényt.292 A törvény jelentősebb kitételei: > létrejött a népi vagyon mezőgazdasági földalapja, amelybe belekerült az általános népi vagyon tulajdonát képező minden mezőgazdasági földterület; > a földművesmaximumot 10 hektár termőföldben szabták meg - ezen a mennyiségen felül eső földterületek a földalapba kerültek; > családi szövetkezetek esetében a földmaximum 15 hektár lehetett; > akiknek a földje a földalapba került, jogosultak voltak a föld értékének megtérítésére: hektáronként - a föld minőségétől függően - a térítmény összege 30 000 dinártól 100 000-ig terjedhetett, amit 20 év alatt - kamatmenetesen, a kibocsátott kötvények alapján - kívántak kifizetni a szövetségi költségvetésből; > a mezőgazdasági földalap földjeit a mezőgazdasági szervezetek - földműves-szövetkezetek, mezőgazdasági birtokok, egyéb mezőgazdasággal foglakozó gazdasági szervezetek és intézmények - kaphatták tartós használatra, mezőgazdasági célokra - a kapott földet kötelesek voltak jó gazdálkodóként, ésszerűen felhasználni; >• csak olyan szövetkezetek kaphattak a földalapból földet, amelyek irányítását a termelésben résztvevők végezték, amelyekben a termelés 291 A tagok döntsenek az átszervezett földműves szövetkezetek további fejlődéséről. Magyar Szó, XI. évf. 1954. április 13.99. (2947.) szám. 3. 292 Zakón o poljoprivrednom zemljisnom fondu opstenarodne imovine i dodeljivanju zemlje poljopriv- rednim organizacijama. Sluzbeni list FNRJ, 1953. 22. sz. 1 19
