A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)

Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - IX. Az egyházak és a jugoszláv kommunista hatalom kapcsolata

A hívők nagy része, mint ahogyan azt Aleksandar Rankovic, a Végrehajtó Tanács alelnöke is mondotta a szkupstinában, megelégedéssel fogadta az alsó papságnak ezt a kezdeményezését. S köszöntötte is az egyházak joghelyzetéről szóló törvény megszavazását.

Mindez azonban nem egy püspök részéről ellenállásba ütközött, és ezek a püspökök nem törődve azzal, hogy így maguk ellen hangolják a hívőket, valamint hogy ezzel nem csak hazánk alkotmányos és egyéb rendelkezéseivel, de - dr. Salis püspök kijelentése szerint - az egyházi előírásokkal is szembeszálltak, mindezzel nem törődve durva intézkedéseket foganatosítottak az olyan papok ellen, akik nem követik a Vatikán hazánk-ellenes, imperialista politikáját.

Hogy ez hogyan tükröződik vissza majd [a] gyakorlatban, azt még nem tudni, hisz a Szlovén Népköztársaságban a papság több mint 60%-a, Bosznia-Hercegovinában a papok 80%-a lépett be az egyesületekbe. Isztriában igen kevés azok száma, akik nem léptek be. Horvátországban és Szerbiában pedig már szintén megalakultak a kezdeményező-bizottságok, hogy létrehozzák a hasonló katolikus papegyesületeket.

Viszont - ismételjük - ismeretes a tény, hogy mennyire nem tetszik ez néhány püspöknek. Az alábbiakban erre vonatkozóan Budánovich püspök jellegzetes levelét idézzük:

»A Bácskai Apostoli Adminisztarúra Ordináriusának rendelete, amelyet 1953. április 23-án hirdetett ki a B. A. A. egyházi hatóságának területén.

Mivel a kezdeményező-bizottság óhajára meg kell szervezni az egyházközösség területén a papok közjogi szervezetét, noha a B. A. A. egyetlen papja sem kérte, sem kapott engedelmet rá, hogy nevét adja a hozzájáruláshoz, az ordinárius indíttatva érzi magát, hogy az ordinárius 485/53 számú rendeletével kapcsolatban figyelmeztesse a papokat, hogy ezzel engedetlenséget követnek el az egyházi jogszabályok ellen.

Ha a B. A. A. papjai közül valaki az ordinárius engedelme nélkül részt vesz a papok szervezetének megszervezésében, szóban vagy írásban kinyilvánítja együttérzését, nevét adja vagy kapcsolatban marad vele, noha helytelennek tekinti, az ellen felfüggesztési eljárás indul. A B. C. 360 szerint a [leg]közelebbi parochium viciniorum végzi az igazságszolgáltatást az ügyben.

Ez a rendelet vonatkozik a papokra is.

Szabadka, 1953. április 28-án, május 4-én tétetett postára.

Budánovich s. k. a B. A. A. püspöke«”253

A törvényben foglaltak ellenére a rezsim és az egyházak között továbbra is fennállt a kölcsönös bizalmatlanság állapota, aminek következtében az egyházak és a papság az elkövetkező időszakban is - egészen az 1980-as évek végéig - a jugoszláv állambiztonsági hatóságok megkülönböztető figyelmét „élvezhették”.

Jugoszlávia és a Vatikán között a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló egyezményt 1966-ban írták alá: ezzel Jugoszlávia lett az első szocialista ország, amely nor- malizálta viszonyát a papai állammal. 1971. március 29-én Tito elnök is ellátogatott a Vatikánban, ahol találkozott VI. Pál pápával.

253 Egy sokatmondó okmány. Magyar Szó, X. évf. 1953. május 29. 146. (2635.) sz. 1.

105