A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - X. Összeütközés Sztálinnal és a Tájékoztató Irodával 1948–49-ben
X. ÖSSZEÜTKÖZÉS SZTÁLINNAL ÉS A TÁJÉKOZTATÓ IRODÁVAL 1948-49-BEN Az 1945 novemberében megtartott választásokon szerzett elsöprő győzelmet követően - a „Nagy Testvér”, a Szovjetunió hathatós támogatásának tudatában - már senki és semmi nem kérdőjelezhette meg a Jugoszláv Kommunista Párt egyeduralmát. A Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatai olyan jól alakultak, hogy 1945. június 12-én törvénybe foglalták a két ország között 1945. április 11-én aláírt barátsági, kölcsönös segítségi és együttműködési szerződést.254 A szovjet-jugoszláv kapcsolatok erősödését elősegítette a nyugati hatalmak - főleg a trieszti kérdés kapcsán - Jugoszláviára nehezedő gazdasági nyomása. Ennek következtében Jugoszlávia teljesen a Szovjetunióból érkező gazdasági segítségre rendezkedett be. Sztálin azonban - a többi kelet-európai országhoz hasonlóan - arra törekedett, hogy Jugoszláviát is politikailag és gazdaságilag alárendelje a Szovjetuniónak. Ezt kezdetben - 1946 augusztusától - gazdasági segítség címen vegyes társaságok létesítésével, illetve polgári és katonai szakértők kiküldésével próbálták elérni. Mindez azért történt, hogy az országot mindinkább a Szovjetunióhoz láncolják, és ellenőrzés alatt tarthassák annak gazdasági fejlődését. Ezek a lépések egyértelműen a szovjetek befolyását voltak hivatottak erősíteni.255 Az 1946 októberében polgárháborúvá kiéleződő görög válságban a szovjetek és a jugoszlávok egyaránt a görög kommunistákat támogatták.256 Politikai síkon a konfrontációt a Jugoszlávia, Bulgária és Albánia között fennálló államközi kapcsolatok alakulása képezte. Sztálin kezdetben - 1945-ben - ellenezte a három ország szorosabb együttműködését, különösen a jugoszláv-bolgár állam- szövetség megalakításának lehetőségétől idegenkedett. 1948 februárjában viszont már ő maga volt az, aki szorgalmazni kezdte a három ország államszövetségének létrehozását. A JKP legfelsőbb vezetősége azonban ekkorra már visszatáncolt az ötlettől: 1948. március 1-jén tartott ülésén - arra hivatkozva, hogy mindez veszélyeztetné Jugoszlávia egységét, gazdasági fejlődését és szuverenitását - visszautasította ezt a indítványt. Ennek az lett a következménye, hogy a szovjet tanácsadók 1948. március 18-án és 19-én távoztak az országból azzal a kifogással, hogy „ellenségekkel vannak körülvéve”. Titóék levélben tiltakoztak ezen eljárás ellen. A levélre 1948. március 27-én érkezett meg a SZK(b)P Központi Bizottságának válasza, amelyben „szovjetellenes légkör” teremtésével, valamint opportunizmussal vádolták a JKP vezetőségét.257 A vádakat a JKP Központi Bizottsága 1948. április 12-én és 13-án megtartott plenáris ülésen vitatatta meg. A kimerítő vitát követően megfogalmazták a SZK(b)P legfelsőbb 254 Zakón o ugovoru o prijateljstvu, uzajamnoj pomoci i poslijeratnoj suradnji iznedu Jugoslavije i Saveza Socilajistickih Republika. Sluzbeni list DFJ, 1945. 40. sz. 255 Colakovic, Rodoljub szerk.: A Jugoszláv Komunista Szövetség rövid története. Újvidék, 1963,486. 256 Jugoszlávia a Szovjetunióval való szakítást követően - 1949. június 23-án - nyugati segítség fejében lezárta a jugoszláv-görög határt. 257 Colakovic: i. m. 487. 106
