Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Áldozatok
telmében - a háború befejezésétől számított egy évre, vagyis 1946. május 16-ra tették - megállapították, hogy Forró Lajos ezt az időpontot - vélelmezhetően - nem élte túl.296 De vajon mik voltak az okok, amelyek Forró Lajos - és még 23 martonosi férfi - brutális megkínzásához és megöléséhez vezettek 1944 novemberében? A Martonosi Népfelszabadító Bizottság - amely különösen kreatívnak bizonyult a tények eltúlzásában - megbízottja 1945. január 3-ai keltezéssel jelentést írt arról, ami 1941 és 1944 között Martonoson lejátszódott. Külön részletességgel tárgyalták az 1941 áprilisában történteket.297 298 (32. dokumentum) Az irat tanúsága szerint 1941. április 12-én alakult meg az új községi vezetés, melynek élére Werner János községi orvos került. Az ujjongó tömeg a községháza épületéről leverte a jugoszláv címert, a jugoszláv zászlót pedig széttépte. A magyar csapatok április 13-án vonultak be a községbe. Ennek alkalmából a főtéren nagygyűlést szerveztek, melyen - a jelentés szerint - szerbellenes beszédek hangzottak el. A rendezvény egyik fő szónoka Werner Mihály apátplébános volt. A nagygyűlést követően került sor szerb nemzetiségű polgárok bebörtönzésére. A jelentés szerint a börtönbe zárt embereket kínozták, és éjjelenként polgári személyeket is beengedtek oda. A jelentés név szerint is megemlíti Forró Lajost, és kitér az eseményekben betöltött szerepére: „...Az egyik legvérengzőbb Forró Lajos volt, aki éles késsel a fogai közt ment be a börtönbe, az embereken keresztülgázolva keresett áldozatot, hogy élve megnyúzza."2m A késes motívum tehát ebben az iratban is tetten érhető, azonban míg a va- gyonelkobzási eljáráshoz beterjesztett dokumentumban299 ez Bánátban, vagyis Ókeresztúron történt, addig ebben a jelentésben az inkriminált esemény - az, hogy késsel hajszolta szerb nemzetiségű áldozatait - a martonosi börtönben, vagyis a községháza pincéjében zajlott le. Úgy látszik, a „tanúk” nem tudtak megegyezni az „eset” pontos helyszínében. Tény és való, hogy a magyar hadsereg bevonulását követően, 1941 áprilisában Martonoson - ahogyan a Bácska más településein is - atrocitások érték a szerb nemzetiségű lakosságot: a bántalmazások különösen az 1918 után betelepítettek, az ún. dobrovoljacok ellen irányultak. Ezek zömét előbb internálták, majd 1941 nyarán - a magyar kormány döntése alapján, amibe a helyi lakosságnak kevés beleszólása lehetett - kiutasították, vagyis kitoloncolták. Erre vonatkozóan a ma296 TLZ. F. 687. Községi Bíróság, Magyarkanizsa. R. 132/1960. Forró Lajos holttá nyilvánítási ügye, 1960. március 2-ai keltezésű végzés. 297 VL. F. 183. Kút.: 541. 1944-1948. Mesta: K-M. Martonos. Opsti pregled o postupcima okupatora u Martonosu. 298 Uo. 299 TLZ. F. 127. Járásbíróság, Zenta. Vp. 1061/1945. Forró Lajos martonosi lakos elleni vagyonelkobzási eljárás. 90
