Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)

Áldozatok

Bakota Ferenc neve - a jegyzőkönyvben felsoroltak között - a 8-as sorszám alatt található.222

Érdemes megemlíteni, hogy Koncz Dezső oromhegyesi plébánost a tanúk terhelő vallomása ellenére sem érte atrocitás: ő nem lett a megtorlás áldozata.

Basaric tanúvallomásának tartalmát az is megkérdőjelezheti, hogy - saját bevallása szerint - 1941. április 24-e és 1942. február 24-e között, valamint 1943 márciusától a háború befejezéséig nem is tartózkodott Oromhegyesen.

Bakota Ferenc ellen nem érkezett személyre szóló feljelentés senkitől, azonban az említett jegyzőkönyv alapján rákerült a Zentai járásban, és ezzel együtt a szabadkai körzetben összeállított névjegyzékre is, amelyen azok neve szerepelt, akiket - a háborús bűncselekményeket kivizsgáló bizottság által begyűjtött adatok alapján - a magyar hadsereg bevonulása során elkövetett háborús bűncselekményekkel vádoltak.223

Ezekre a névjegyzékekre való felkerülésnek egyenes következménye volt, hogy Bakota Ferenc 883-as sorszám alatt bekerült a népellenségek névjegyzékébe is.224

Bakota neve azonban nem került be a háborús bűnösök névjegyzékébe, és ez mindenképpen arra utal, hogy a neki tulajdonított háborús bűncselekmény - a háborús bűnöket kivizsgáló bizottság értékelése szerint sem - nem tartozhatott a fajsúlyosak közé, amiért esetlegesen független bíróság törvényes tárgyaláson halálbüntetést róhatott volna ki rá.225

Bakota Ferenc eltűnését családja köréből felesége 1945. május 22-én jelentette be a magyarkanizsai Népfelszabadító Bizottság illetékes szervénél:

„...1944. október 31-én délben behívták a [népőrség] oromhegyesi laktanyájába, ahonnét Magyarkanizsára kísérték, ahová öt napon keresztül élelmet hordtam neki. Ekkor tájékoztattak, hogy nem kell többet élelmet vinni. Azt hallottam, úgy megverték, hogy belehalt. ”22s

Mivel férje haláláról hivatalos értesítést nem kapott, de feltételezte, hogy az 1944 őszén lefolytatott megtorlás áldozataként életét vesztette, Bakota Ferencné 1954-ben kezdeményezte férje holttá nyilvánítását. Az eljárást kezdeményező beadványban a következő tényállást közölte:

„..Állandó lakhelye 1944-ig Oromhegyesen [...] volt, amikor meg nem állapított napon, vagyis 1944. november 1-jén, Kohn Sándor volt oromhegyesi lakos felszólította a férjein Uo.

223 VL. F. 183. Kút.: 536. Okrug Subortica. Ulazak. Redni broj: 86.; Kút.: 538. 1944-1948. Srezovi R-S. Srez Senta. Stara Kanjiza. Ulazak. Redni broj: 146.

224 VL. F. 183. Knjiga: 65. Registar Narodnih neprijatelja. 1-4340. Redni broj: 883.

225 VL. F. 183. Knjiga: 63, 64. Registar ratnih zlocinaca.

226 TLZ. F. 115. Községi Népbizottság, Magyarkanizsa, Bűnügyi Alosztály ikt. sz. 117/1945/65.

74