Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Forró Lajos: Partizániratok a Vajdasági Levéltárban
gyilkoltak meg. A tanú úgy tudja, hogy ebben az ügyben még a magyar hatóságok is nyomoztak, és neki erről írásos dokumentuma is van, amit a jegyzőkönyvhöz csatol.128 Basaric szerint Mile Teslic felsőhegyi lakost a helyi nemzetőrök gyilkolták meg. Oromhegyesen pedig megölték Savó Maravic 19 éves magyarkanizsai tanulót, Milan „Pilje” Mandaric 50 éves földművest és egy Nikola nevű személyt, aki Boszniából származott. A tanú szerint az egész falu magyar lakossága ellenséges volt a telepesekkel szemben, és az elüldözésükön fáradozott. A dokumentum végén felsorolja 75 bűnösnek mondott ember nevét. 34-ig a nevek mellett egy kis leírásban jellemzi az elkövetett bűntettet, a többieket csak felsorolja, és a végén megjegyzi, hogy vagy nemzetőrök, vagy turáni vadászok, vagy nyilasok voltak, vagy esetleg egyszerre mindhárom. A bűnösök közül kiemeli Koncz Dezső plébánost, aki szerinte üldözte a szerbeket. 1945. július 3-án készül el Ignjat Borisavljevic 48 éves földműves vallomása, amelyben a zimonici129 telepesek deportálását mondja el. Állítása szerint 1941. április 14-én a helyi magyar nemzetőrök bekísérték a 12 évnél idősebb férfiakat Magyarkanizsára, és ott a pincébe zárták őket. Gyakoriak voltak a fizikai bántalmazások. A 24 családot - összesen 123 személyt - először Zentára, majd Begecsre, onnan pedig Szerbiába és Hercegovinába toloncoltak. A tanú állítása szerint ő maga Szerbiába, a családja pedig Horvátországba került. Megemlíti, hogy az internálási parancs végrehajtásában Faragó Lukács, Koncz József, Bata Lajos és Kostyán Antal működött közre. Koncz és Bata több helyen feltűnik a szerbek elleni atrocitások elkövetőjeként. Az impériumváltást mindenesetre egyikük sem várta meg, és távoztak a magyar hadsereggel.130 A jegyzőkönyv érdekessége a szöveg tökéletes megfogalmazása, látványos szófordulatai annak ismeretében, hogy a feljelentő analfabéta, és aláírását egy kereszttel jelzi. A jegyzőkönyvek érdekes mozzanata, amikor a tanúk egy része a magyar hatóságok intézkedéseit (pl. kitelepítés) a helyi lakosság bűneként igyekszik beállítani. Ez egyébként gyakori jelenség más hasonló iratoknál is. Sok esetben a váro- si/falusi vezetés összes tagját éri a vád a szerbséget sújtó állami intézkedések miatt. Mint ismeretes, az 1918. október 31. után betelepült szerbeket állami rendelkezés131 alapján telepítették ki, ebbe a helyi hatóságoknak nemigen volt beleszólásuk. Mégis sokakat emiatt likvidáltak, és ők később bekerülnek a háborús bűnösök lajstromaiba is. 128 Az iratok között nem található az említett jegyzőkönyv. 129 Közigazgatásilag Magyarkanizsához tartozó település, magyarul Ilonafalu. 130 VL. F. 183. Kút.: 150. Inv. broj: 12706. 131 A magyar csapatok már a bevonuláskor a telepesek kiutasítására kaptak parancsot. A Legfelsőbb Honvédelmi Tanács rendelete tartalmazta az internálás általános szabályait és elveit. Bővebben: A. Sajti 2004. 187-198. 55
