Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Forró Lajos: Partizániratok a Vajdasági Levéltárban
Határozatok A következő iratanyag az úgynevezett F-odluka, vagyis a határozatok. Ezekben az iratokban a jegyzőkönyvekre, feljelentésekre hivatkozva gyakorlatilag háborús bűnössé nyilvánítanak embereket. Jellemző, hogy nem minden jegyzőkönyvben említett név mellett van határozat, tehát valamiféle szelektálás alapján van, aki ellen születik határozat, és van, aki ellen nem. Itt jellemző az utólagos iratgyártás, hiszen a likvidáltakról jóval a meggyilkolásuk után hoznak határozatot. Nevezettek a határozatok számával megegyező sorszámmal bekerültek a Háborús Bűnösök Nyilvántartásába.132 A két könyvben összesen 7739 név található. Kartonok A levéltár anyagai között találhatók az ún „karticák”, vagyis a háborús bűnösök kartonjai. Ezekre a kb. 10x7 centiméteres kartonlapocskákra a Bácska, Bánát és a Szerémség háborús bűnöseinek neve, esetleg adatai kerültek. Három csoportba vannak sorolva. Az I, vagyis a vizsgálat alatt (pod istragom), az O, vagyis az elítélt (osuden) és a P, vagyis a bírósági ítélet nélkül likvidált (presuden). Az ítélet nélkül likvidáltak kartonjain általában a néven és a helységen kívül más adat nem szerepel. Ritka esetben feltüntetik az F-határozat számát. A vizsgálat alatt lévők és az elítéltek kartonjain több adat található, sőt az elítéltek kartonjairól legtöbbször az ítélet száma is leolvasható. Népellenségek Külön kategória - és a maga módján egyedülálló - a népellenség kategória. A „nép ellensége” szakkifejezés Sztálintól származik. Elméletileg a kisebb bűnesetek elkövetői kerültek a népellenségek listájára. A háborús bűnösöket legtöbbször halálra, míg a népellenségeket börtönbüntetésre ítélték, de ahogy múlt az idő, úgy csökkent a börtönben töltendő évek száma is.133 Mindenesetre a népellenségnek titulált személyek nem követtek el főbenjáró bűnöket, de szükség volt a megbélyegzésükre, mert nem fértek bele a hatalmi elit ideológiájába. így az egykori csetnikek vagy usztasák tömegével kerültek ebbe a kategóriába. A népellenség terminus így sokkal inkább ideológiai töltetet kapott: „aki ellenünk van - tehát a kommunizmus ellen -, az a nép ellensége”. De használták a kifejezést a kisebb bűnök elkövetőivel szemben azért is, hogy ellenük is - mint a háborús bűnösök ellen - megindulhasson a vagyonelkobzás. 132 VL. F. 183. Knjige: 63-64. 133 Bővebben lásd: Mitrovic, Momcilo: Narodni i drzavni neprijatelji u Srbiji posle Drugoga svetskog rata. In: Dijalog povjcsnicara-istoricara. 4. Red. Fleck, Hans Georg - Graovac, Igor. Zagreb, 2002. 249-266. 56
