Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)

Forró Lajos: Partizániratok a Vajdasági Levéltárban

Kriszt Dezső, Gubi István, Szarapka István, Bagi Kálmán, Betyák Gyula, Dongó Ferenc, Csikós Kálmán, Csík Imre, Gubi Ferenc, Kabók Lajos, Galgóczi Pál, Farkas Károly, Túrú Frigyes, Bite Lajos, Döringer József. Említettek közül többen - Galgóczi, Farkas, Csikós, Kabók, Bagi - a visszaemlékezők és a jegyzőkönyvek szerint is részt vettek a szerbek bántalmazásában. Az iratokat átvizsgálva megállapíthatjuk, hogy Martonosról is - a többi helységhez hasonlóan - azok többsége, akik - vélhetően - bármiféle bűnt elkövettek, távoztak a magyar hadsereggel.

Egy Magyarkanizsán 1945. április 11-én 10 óra 30 perckor kelt jegyzőkönyvben Stefanovic Andrija 55 éves vendéglős vallomásában123 a szerbek tömeges letartóztatásáról és fizikai bántalmazásáról számol be. Állítása szerint a bántalmazások következtében a börtönben elhalálozott Milovan Savelic és Bogdan Radivojev. A fizikai bántalmazásokban a tanú szerint a honvédek mellett Bata Lajos, a nemzetőrök parancsnoka és Koncz József vettek részt. Bata Lajost helytelenül Barta Lajosként megemlíti Cseres Tibor is a Vérbosszú Bácskában című munkájában a szerbek elleni atrocitások elkövetőjeként.124 Több helyi visszaemlékező állítása szerint nevezettek valóban bántalmaztak szerb fogvatartottakat, majd a partizánok bevonulása előtt elmenekültek Magyarkanizsáról, és Bata Szegeden élt, Koncz pedig Monoron.125 A későbbi partizániratok szerint Bata Lajost mint elmenekült háborús bűnöst 3 évi kényszermunkára ítélik. Az ítélet nem található, illetve arról sincs tudomásunk, hogy távollétében ítélték el, vagy végül sikerült elfogni.

Andrija Stefanovic a fent említett napon, 14 órakor még egy vallomást tett ugyanazon bizottság előtt.126 Ebben a szerbek kitelepítéséről tesz említést, amivel 21 helyi magyart vádol. Nevezettek között számos olyan személy van, akiket már korábban likvidáltak. Néhány név mellett az umro, vagyis meghalt jelző olvasható.

Egy Szabadkán 1945. július 2-án felvett jegyzőkönyv az oromhegyesi eseményekről számol be.127 Dane Basaric 44 éves földműves, aki mint telepes 1924-ben érkezett a faluba, elmondja a 27 helyi szerb családot érintő kitelepítés történetét. A magyar hatóságok 1941. április 24-én a magyarkanizsai laktanyába zárták a 16 év feletti szerb férfiakat, ahol gyakran bántalmazták őket. Később a többi családtaggal együtt Sárvárra kerültek, ahol a felszabadulásig fogva tartották őket. Elmondása szerint a kitelepítési parancsot Kulay Oszkár, Magyarkanizsa katonai parancsnoka írta alá.

A tanú több gyilkosságról is beszámol a jegyzőkönyvben, így Duro Polovina és Jovo Ciganovic meggyilkolásáról is, akiket állítása szerint az adorjáni nemzetőrök

123 VL. F. 183. Kutija: 100. Inv. broj: 683.

124 Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában. Budapest, 1991. 164. (A továbbiakban: Cseres 1991.)

125 Forró 2007. 39, 88.

126 VL. F. 183. Kút.: 102. Inv. broj: 1767.

127 VL. F. 183. Kút.: 150. Inv. broj: 12705.

54