Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Molnár Tibor: Az 1944–45-ös magyarellenes atrocitásokra vonatkozó iratok a Zentai Történelmi Levéltár fondjaiban
A törvény értelmében a vagyonelkobzás alól mentesültek azok a háztartási eszközök - elsősorban ruhanemű, bútor, konyhafelszerelés -, amelyek az elítélt személy számára, valamint szűkebb családjának a létfenntartásához elengedhetetlenül szükségesek voltak. Ebbe a kategóriába tartoztak még az iparűzéshez nélkülözhetetlen szerszámok, a földművesháztartás fenntartásához szükséges alapvető szerszámok és eszközök, valamint az ehhez tartozó lakó- és gazdasági épületek, négy hónapra elégséges élelmiszer és fűtőanyag, családtagonként pedig háromhavi napszámnak megfelelő pénzösszeg. A Járási Népbizottság Belügyosztálya 1945. szeptember 12-ei keltezésű átiratában megküldte a Zentai Járásbíróságnak annak a 271 személynek a névsorát, akiket vagyonelkobzási eljárás alá kellett vonni. Horgosról, Martonosról és Ma- gyarkanizsáról is kerültek a névjegyzékre azzal, hogy magyarkanizsaiként tüntették fel az Adorjánról, Oromhegyesről és Tóthfaluból származókat is.36 A gyakorlatban a járási népbizottságok belügyosztályai már ezt megelőzően is egyénekre vonatkozóan utasították a járásbíróságokat a vagyonelkobzási törvényre hivatkozva, hogy indítsák meg a háborús bűnösnek vagy népellenségnek minősített személyek elleni konfiskálást. A belügyosztály által kibocsátott, a vagyonelkobzást kezdeményező dokumentumban feltüntették, hogy a háborús bűnössé nyilvánított személy a háború során „eltűnt” (nestao) vagy „elmenekült” (pobe- gao), illetve „elhagyta birtokát” (napustio imanje). Ezekben az iratokban azok a személyek, akiket eltűntnek minősítettek - mint később kiderült -, szintén kivétel nélkül a megtorlások áldozataivá váltak, vagyis életüket vesztették. Akadtak olyanok is - példa erre Werner Mihály martonosi apátplébános esete -, akik a belügyosztály jelentése szerint elmenekültek, holott likvidálásuk köztudott tény volt, és nevük szerepelt az ÓZNA37 által összeállított „halállistákon”. 36 TLZ. F. 127. Járásbíróság, Zenta. Vp. 1046/1945. Háborús bűnösök névjegyzéke. (Spisak ratnih zlocinaca.) Horgosról 32 személy neve szerepel: Ábrahám Géza, Almer Vilmos, Báló János, Berényi Mátyás, Bojnik József, Bordás János, Cocek Mihály, Csehák Lajos, Csikós Ferencné,Farkas Géza, Fazekas János, Fehér István, Hauk Erneszt, Herceg Mihály, Herédi Valéria, Kabó János, Katona Ádám, Krekuska Mátyás, Lajtár Sándor, Lengyel Ferenc, Mnyilinszki Mihály, Pataki Antal, Pokal Antal, Radics György, Radics Mihály, Szabadi István, Takács Mátyás, id. Tillinkó Ferenc, ifj. Tillinkó Ferenc, Tolani István, Túri Pál, Virág István. Martonosról 12 személy neve szerepel: Balázs Géza, Gaál Imre, Gruik János, Holló Ferenc, Horváth Miklós, Józsa Károly, Kéri János, Nagy Gábor, Sáfrány Kálmán, Sörös János, Takács László, Varkulya Pál. Magyarkanizsáról 22 személy neve szerepel: Almási János, Balázs István, Bicskei Mihály, Csanádi Imre, Csiszár József, Filiszter Kelemen, Gajda János, Gyalus Lajos, Harmath Péter, Hartman Tamás, Kávai Miklós, Kiss Miklós, Kocsis Zoltán, Koncz István, Medgyesi István, Milutinovics Lonti Gábor, Muhi Ferenc, Nagy György, Nagy József, Remete Sándor, Szilágyi János, Törteli Ferenc. 37 Odeljenje za zastitu naroda - Népvédelmi Osztály. 1943-ban hozták létre Aleksandar Rankovic vezetésével. Feladata a hírszerző szolgálat kiépítése a kémek és az ötödik hadoszlop felderítése és megbüntetése érdekében. Bővebben: A. Sajti Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség. Magyarok a Délvidéken 1918-1947. Budapest, 2004. 326-328. (A továbbiakban: A. Sajti 2004.) 27