Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Molnár Tibor: Az 1944–45-ös magyarellenes atrocitásokra vonatkozó iratok a Zentai Történelmi Levéltár fondjaiban
A VAJDASÁGI BÍRÓSÁGI HÁLÓZAT KIALAKULÁSA ÉS FELADATKÖRE AZ 1944-ES IMPÉRIUMVÁLTÁST KÖVETŐEN 1944 októberében a front elérte a Vajdaságot, a szovjet csapatok átvonulása meghozta a hatalomváltást: a kezdeti időszakban az igazságszolgáltatás működése elképzelhetetlen volt. Ez az állapot a katonai közigazgatás bevezetésével lényegesen módosult: a hadbíróságok felhatalmazást kaptak a büntetőügyek lefolytatására, de a polgári eljárások - hagyatéki ügyek, polgári peres ügyek, peren kívüli ügyek - szüneteltek. A Bánátban, a Bácskában és a Drávaszögben bevezetett katonai közigazgatás felszámolása 1945 februárjában nem jelentette azt, hogy a polgári igazságszolgáltatási rendszer azonnal megkezdhette működését: egy ideig még a hadbíróságok ítélkeztek. Az új, polgári bírósági hálózat kialakitása azonban még a háború befejezése előtt, 1945 áprilisában kezdetét vette. A Vajdasági Népfelszabadító Főbizottság Elnöksége 1945. április 27-én megtartott ülésén - a Vajdaság területén működő népfelszabadító bizottságok ideiglenes megszervezésére és hatáskörére vonatkozó határozatra hivatkozva27 - megfogalmazta a vajdasági népbíróságok szervezetére vonatkozó utasítását.28 Az utasítás fontosabb rendelkezései a következők voltak: • a vajdasági bíróságok hálózatát a járási és körzeti népbíróságok képezték, a tartomány legfelsőbb igazságügyi szerve a Vajdasági Legfelsőbb Népbíróság volt, • a népbíróságok ítélkeztek polgári ügyekben és azokban a büntetőügyekben, amelyek nem tartoztak a hadbíróságok hatáskörébe, • a népbíróságok a néphatalom önálló, független szerveit képezték, ítéleteiket szabadon, a hatályos törvények alapján, a „nép nevében” hozták meg, • a népbírósági tárgyalások nyilvánosak voltak. Az utasítás értelmében a bírói hatalmat a népbíróságok állandó bírái, valamint a népi ülnökök, esküdtbírók közösen gyakorolták. A bírók munkájukban - deklaráltan - függetlenek voltak, a hatályos törvények alapján hozott ítéleteikért nem tartoztak felelősséggel egyetlen hatalmi szervnek sem. Bíróvá vagy népi esküdtté minden jugoszláv állampolgár választható volt, aki választójoggal és feddhetetlen előélettel rendelkezett, valamint a népfelszabadító mozgalom elkötelezett híve volt. A bíróknak legalább gimnáziumi érettségivel 27 Odluka o privremenoj organizaciji i delokrugu rada narodnooslobodilackih odbora na teritoriji Vojvo- dine. Sluzbeni list Vojvodine, 1/1945. 28 Uputstvo o uredenju redovnih narodnih sudova u Vojvodini. Sluzbeni list Vojvodine, 1/1945. 23
