Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)

Áldozatok

másnap Mindenszentek katolikus ünnep volt, az emberek a Tisza-parton öt holttestet láttak ezek a személyek közül, amelyeket a víz kidobott. Én csak a temetőben láttam, odahozták őket a temetés végett. Miklós nem volt ezek között a személyek között. Tanúsítom, hogy Miklós azóta nem tért haza, és semmit sem hallottam felőle.”

Bognár Béla 39 éves tanú is hasonló vallomást tett:

„...Jól ismerem az eltűnt Miklóst, mert szomszédok voltunk. 1944. október 31-én valakinek a katonasága jött a falunkba, és sok embert összeszedtek, akik közül a téren, névjegyzék alapján 50 polgárt kiválasztottak és ezeket ismeretlen irányba terelték. A téren akkor én is ott voltam. Többek elbeszélése szerint, másnap Mindenszentek volt, a Tisza-parton 5-6 holttestet láttak az az 50 [személy] közül, akiket ismeretlen irányba eltereltek. Ezeket a holttesteket én nem láttam, de bizonyosan tudom, hogy az elhajtott polgárok csoportjában volt az eltűnt Miklós is. Mivel Miklós ettől a naptól [számítva] nem tért haza, illetve nem lehetett róla semmit hallani, úgy hiszem, hogy biztos halott.”396

A járásbíróság 1953. június 11-ei keltezésű végzésével holttá nyilvánította Vajda Miklóst, halálának időpontjául 1944. október 31-ét határozta meg. Az indoklásba belefoglalták azt is, hogy Vajdát 1944. október 31-én más polgárokkal együtt katonák hurcolták el.397 398

De mi is játszódott le valójában azon a keddi napon, 1944. október 31-én Adorjánon?

Takács Ferenc 1993-ban így emlékezett vissza ezekre az eseményekre:

„...Október 30-án,w délelőtt 17-en jöttek a faluba, közöttük volt Oluski, Radakovic, »Gónó« Paksi399 400 (41. dokumentum) - testvérhúgának az urát is lelövette - és egy szerb, aki azelőtt szolgáló volt a faluban, a Jurisic Miso (saját gazdáját, Ladóczki Istvánt is elhajtotta). Egy családnál megebédeltek és megittak pár liter bort. A házigazdát Milutinovics Gyulának hívták. Később a piactérre hajtották a falu népét. Szecsei Jakabnak, akinek hét családja volt, amikor el akarták vinni, a gyerekei belekapaszkodtak a lábába.9"" Ott a helyszínen lelőtték. Elhajtották a nagyapámat, Kocsis János kovácsmestert is, pedig sohasem politizált. [...] A piactéren kb. 200férfit gyűjtöttek össze. Felsorakoz396 TLZ. F. 127. Járásbíróság, Zenta. R. 711/1952. Vajda Miklós adorjáni lakos holttá nyilvánítási eljárása. 1952. december 18-ai keltezésű jegyzőkönyv.

397 TLZ. F. 127. Járásbíróság, Zenta. R. 711/1952. Vajda Miklós adorjáni lakos holttá nyilvánítási eljárása.

398 A tanú téved, hiszen az adorjáni vérengzés 1944. október 31-én történt.

399 Feltehetően Pilisi Pálról van szó, akit a Szabadkán ítélkező hadbíróság 1945-ben zsarolás vádjával öt év szigorított kényszermunkára ítélt. TLZ. F. 127. Járásbíróság, Zenta. Hadbírósági iratok. 1945. S. 196/45. Pilisi Pál magyarkanizsai lakos büntetőügye. (41. dokumentum)

400 A háza előtt agyonlőtt Szecsei Jakabot az adorjáni temetőben helyezték örök nyugalomra.

113