Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Áldozatok
tatták őket két sorba és elkezdték a válogatást. Legelőbb öregapámat, mert magyaros bajusza volt. Az üvegszeme fénylett, azt hitték, mosolyog, ezért leszakították a bajuszát. A papot, a tanítókat, tanárokat kiválogatták és sok más férfit is. A többieket hazaküldtek. Hármat kiválasztottak: Firányi plébánost,m Kocsis Zoltán nagybátyámat és Filiszter Kelement. Nekik azt a feladatot adták, hogy a faluban végeztessék le a földeken folyó munkálatokat. [...] Az embereket két sorba állították, és megindították Magyar- kanizsa felé. Elhaladtak ott is, ahol ebédeltek, és berántották a sorba Milutinovics Gyula bácsit is. A falu végén a Tisza felé kanyarították az embereket. Három sorba voltak állítva a falu utolsó házától 15 méterre. Öt embert kiválasztottak: Bakota tanítót, Tandari Istvánt és még hármat. Amikor elkezdték a Tiszába lőni az embereket, ennek az öt férfinak az volt a feladata, hogy aki nem esett a vízbe, azt belökjék. A Bakota tanító letérdelt - hét családja volt41,2 - és könyörgött, hogy hagyják meg az életét, de senkinek sem kegyelmeztek.”4113 Tari János 1944-ben káplánként Tóthfaluban szolgált, így nem volt szemtanúja az eseményeknek. De mint adorjáni plébános, aki élvezte a hívek bizalmát, és ezért hallott tőlük az eseményekről, 1994-ben így emlékezett az adorjáni tömeggyilkosságra: „...Az adorjáni öldöklésről, amit tudok, az, hogy a legkegyetlenebb, legembertelenebb, amit valaha is hallottam a mi vidékünkön. Egészen párját ritkító eset. Az, hogy ez megtörténhetett, azt bizonyítja, hogy az ember valóban mélyre süllyedt. Ezek nem emberek voltak, egész biztos, hogy ördögtejet szívtak valaha magukba. Olyanok követték el a gyilkosságot, akik közül sokan ismerték ezt a népet, s mindenkit, akit láttak, ha férfi volt, ide terelték a piactérre. Válogatás nélkül lehajtották őket a Tiszára, és ott lelövöldözték. A tragédiát az teszi különösen kegyetlenné, hogy egy-egy családot szinte kiirtottak. Volt, ahol meghalt az édesapa, meghalt a fia és a veje. Egészen fiatalok is voltak köztük. Olyanok is, akik előző nap értek haza a frontról. Idősek is, egy tanító is, a Bakota tanító, úgy tudom, neki kilenc élő családja volt. Könyörgött nekik, ne bántsák. Ezek, akiket kivégeztek, mind ártatlanok voltak.”m Az adorjáni vérengzésért - amelyben ötven, 18-66 éves életkorú férfit,4"5 közöttük Vajda Miklóst öltek meg - a szabadkai székhelyű hadbíróság 1945 febru- 401 402 403 404 405 401 Firányi Lajos, (1901. április 25. Nemesmiletics - 1975. március 10. Magyarkanizsa). 1938-tól adorjáni plébános, valamennyi kivégzett adorjáni személy adatait bejegyezte a plébánia halotti anyakönyvébe. 402 Bakota Antal tanítónak valójában nyolc gyermeke volt. TLZ. F. 127. Járásbíróság, Zenta. Vp. 167/1946. Bakota Antal adorjáni lakos vagyonelkobzási eljárása. 1946. február 8 -ai keltezésű jegyzőkönyv. 403 Forró 2007. 112-115. 404 Forró 2007. 122-123. 405 Forró 2007. 76-78. 114
