Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Áldozatok
VAJDA MIKLÓS 1921. január 7-én született Magyarkanizsán. Diák, apja Mihály, anyja Sóti Verona. 1945. május 11-én Törökbecsénél holttestet vetett partra a Tisza. A törökbecsei hatóság emberei a hullánál - amelyet civil ruha foszlányai borítottak - Vajda Miklós nevére szóló igazolványt találtak, amelyet Magyarkanizsán állítottak ki. A hatósági szemle megállapította, hogy nem egyszerű vízbefulladásról volt szó, hiszen a holttestet véraláfutások borították, a halált pedig - valószínűleg - lőfegyverrel okozták. A leírt sebekből - a bal lapockán kisebb, a mellkason nagyobb seb - arra lehet következtetni, hogy az áldozatot hátba lőtték... (38. dokumentum) A holttest bomlási folyamatának állapotából azt állapították meg, hogy a halál 3-4 hónappal korábban következhetett be. A szemlét követően a törökbecsei hatósági szerv elrendelte Vajda Miklós földi maradványainak eltemetését; minderről értesítették a Magyarkanizsai Népfelszabadító Bizottságot.393 394 A véletlenek egybeesése, hogy a holttest megtalálását követő napokban - pontosabban 1945. május 14-én - tett bejelentést a magyarkanizsai Bűnügyi Alosztálynál Vajda Miklós édesanyja fia eltűnéséről. Jegyzőkönyvbe a következőket nyilatkozta: „...1944. október 31-én délután 3 órakor a ház előtt dolgozott, amikor ismeretlen fegyveres katonák jöttek érte, és magukkal vitték, azóta nem jelentkezett.””" A törökbecsei értesítés beérkezését követően, és az édesanya bejelentésének birtokában a Magyarkanizsai Bűnügyi Alosztály azzal a kérdéssel fordult a Zentai Járási Népfelszabadító Bizottsághoz, hogy tájékoztathatják-e a szülőket fiuk holttestének megtalálásáról.395 (39. dokumentum) A tájékoztatásra minden bizonnyal nem került sor, a szülőket nem értesítették gyermekük sorsáról. Vajda Miklós szülei 1952-ben a Zentai Járásbíróságnál kezdeményezték fiuk holttá nyilvánítását. Az eljárás során Bata Antal 59 éves tanú a következőket nyilatkozta (40. dokumentum): „...Jól ismertem az eltűnt Vajda Miklóst, mert a szülei házában lakott a szomszédságban, közvetlenül szemben az én házammal. Október hónap utolsó napján, tehát 1944. október 31-én Adorjánra jött valamiféle katonaság, és miután a téren gyűlést tartottak, a katonák csoportosan szétszéledtek a házak között, és több száz polgárt összetereltek. Közülük kiválasztottak ötvenet, és ezeket ismeretlen irányba terelték. Jól emlékszem, 393 TLZ. F. 115. Községi Népbizottság, Magyarkanizsa. Bűnügyi Alosztály, 189/1945 ikt. szám. 394 TLZ. F. 115. Községi Népbizottság, Magyarkanizsa. Bűnügyi Alosztály, 117/1945/15 ikt. szám. 395 TLZ. F. 115. Községi Népbizottság, Magyarkanizsa. Bűnügyi Alosztály, 189/1945 ikt. szám. 112
