Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)

Áldozatok

Dénes plébános magánvagyonát képezi. Az eljárásban talán a döntő tényező Dobó Antal, akkori járási népbizottsági elnök nyilatkozata volt (37. dokumentum):

„...Ismeretes számomra, hogy a mindenkori plébános Tóthfaluban csak élvezi a fenntartásra [szolgáló] egyházi ingatlanokat az élő és holt leltárral együtt, amelyekre a föld megműveléséhez van szükség, és ezek teljes egészében az egyházközösség tulajdonát képezik. Ha a plébános meghal, vagy leváltják, [akkor] az egész vagyont használatra az utódja kapja.”39"

Ennek tudható be, hogy a bíróság 1946. február 8-án meghozott döntése értelmében Szabó Dénestől csupán egy ágyat, egy díványt, egy asztalt, két széket és egy mosdót koboztak el.390 391

Szabó Dénes mártírhalált szenvedett tóthfalusi plébános tragikus halálhírét - a többi bácskai plébános halálhírével együtt - 1945-ben érseki körlevél is megerősítette.392

Az utókor történelmi adósságának egy részét 2012. április 28-án rótta le Szabó Dénes iránt: ezen a napon állították fel a tóthfalusi plébánia előtt a vértanúhalált szenvedett pap mellszobrát. Bírósági rehabilitációja azonban még várat magára.

390 TLZ. F. 127. Járásbíróság, Zenta. Vp. 165/1946. Szabó Dénes vagyonelkobzási ügye.

391 Uo.

392 Eddigi ismeteink szerint 11 bácskai plébános vált az 1944/45-ös vérengzések áldozatává: Szabó Dénes (Tóthfalu), Dr. Takács Ferenc (Péterréve), Petrányi Ferenc (Óbecse), Varga Lajos (Mohol), Werner Mihály (Martonos), Virág István (Horgos), Berger Antal (Tavankút), Haug Antal (Csonoplya), Plank Ferenc (Ószivác), Köves István (Mozsor) és Unterreiner Károly (Palánka). Bővebben lásd: Tari 169-182.; ill. Ehmann Imre: Nyugat- és dél-bácskai papi sorsok 1944145-ben. 183-190. In: Csorba Béla, Matuska Márton, Dr. Ribár Béla (szerk.): Rémuralom a Délvidéken. Újvidék, 2004.

111