Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Áldozatok
Szabó Dénest, Vitéz Ferencet és Kókai Lajost. Dróttal összekötözte őket: Berecz Istvánt Kókai Lajossal, Szabó Dénest pedig Vitéz Ferenccel. Parancsára derékig levetkőztették őket, és előbb ő verte őket vastag dróttal, majd a gyerekeknek adta a bikacsököt és együtt verték őket. Amikor már összeverték őket, Preradovic ezt mondta: most pedig temetés lesz, méghozzá pappal (Szabó Dénes ugyanis plébános volt). Ezután, [még] élve, elvezették őket, hogy hova, azt nem tudjuk. Velük ment valamennyi őr, és Preradovic maga is. Ezután, hozzávetőlegesen egy óra múlva, valamennyien visszajöttek: Preradovic, Olus- ki Aleksandar, Preradovic gyermekei. Ok hárman: Oluski, Preradovic és a lánya kiválasztottak 20-22 embert, és kivezették őket a börtön folyosójára, bevezették a 4. számú cellába, és ott kivégezték őket. A lövöldözés, az emberek gyilkolása során több dalt énekeltek, Szabó Jenő állítása szerint a »Tako rade cetnici u sumi«-t is.”3*5 A tömeggyilkosságot követően az életben maradt foglyoknak kellett a holttesteket kihordaniuk a pincéből.385 386 387 388 389 Dénes atya és sorstársai utolsó útjáról Tari János ennyit tudott: „...Elvitték őket oda Kanizsára337 a Szigetre. Ott ásták el őket. Egyik-másiknak az esztendők folyamán, ahogy a víz mosta a partot, a csontja napvilágra is került.”3** Tóthfaluban a plébános halálát követően tovább folyt a fosztogatás: „...Később, amikor a pincében volt, de még nem tudtuk a sorsát, akkor is megjelent itt egy kb. harminctagú partizáncsoport. A plébániáról, valamint a templomból is értékes dolgokat raktak föl a kocsira. Jól megpakolták nemcsak a plébánián, hanem különböző gazdáknál is. A plébániáról földobták a subákat, s a Szabó plébános úrnak más értékeit, használati tárgyait. Ékszere, sok pénze nem volt. A templomból is vittek el fekete szövetet, érdekes módon nem bántották a kelyheket. A plébánián volt nagy kukoricatároló góré, és tele volt csöves kukoricával. Azt lezárták és lepecsételték. Szép lovai voltak Szabó plébános úrnak, azokat mind elvitték. ”3m A fosztogatás - amely főként az ingóságokat érintette - azonban nem volt elég, hiszen 1946 elején a hatalom a bíróság által, „törvényes” úton próbálta rátenni kezét a tóthfalusi plébánia birtokára mondván: mindez a „háborús bűnös” Szabó 385 Uo. 386 TLZ. F. 127. Járásbíróság, Zenta. Hadbírósági iratok, 1945. S. 1139/45. Preradovic Milutin büntetőügye. A Preradovic-féle büntetőügyben a hadbíróság 1945. június 28-án mondott ítéletet: a foglyok kínzásában és a népi vagyon fosztogatásában találták bűnösnek, és 18 hónap kényszermunkára ítélték. A Jugoszláv Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. november 19-én amnesztiában részesítette, további sorsa ismeretlen. 387 Magyarkanizsára 388 Tari János visszaemlékezése. In: Forró 2007. 120. 389 Tari János visszaemlékezése. In: Forró 2007. 122. 110
