Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Glatz Ferenc: Dráma a Délvidéken
A kulisszák mögött megjelentek az ellenállásra és a megtorlásra szerveződő, a magyarságot „fasiszta megszállóknak” bélyegző politikai csoportok. (És természetesen bevezetésre kerültek az új hatalom törvényei...) A dráma harmadik felvonása 1944-ben következett. A Német Birodalom balkáni és szovjetunióbeli vereségei után a magyar hadsereg is kiürítette a Bácskát, a helyi magyarság és németség pedig itt marad a színen az új hatalom kényére- kedvére. És a hatalomváltás - ahogy évezredre visszanyúló ismereteink szerint mindig is volt - színre hozta az emberekből a bosszúvágyat, a vélt vagy valós sérelmek megtorlására kiválasztotta a legyőzöttek közül a bűnbakokat. A helyiek csak jelentettek, de jöttek az új politikai hatalom előőrseként a garázdálkodó, részben a magukat partizánoknak mondó, részben a valós partizáncsoportok. Ám most már nem is csupán egyesek, hanem a politikai és etnikai kollektívumok, így a magyar és német férfilakosság tömeges likvidálásának programjával. Mindez néhány hónapig - a német-magyar csapatok kivonulásától az új közigazgatás megszervezéséig - tartott, de az új, berendezkedő kommunista hatalom csendes tudomásulvételével, sőt ösztönzésére. (Igaz, történtek néhány esetben jugoszláv felelősségre vonások, eljárások is.) Amikor e könyv két fiatal szerzőjével múlt év nyarán Zentán, illetve Budapesten először beszéltünk az említett dokumentumokról, a készülő feldolgozásról, csak szakmai kérdésekről folyt az eszmecsere. Arról, hogy meg kellene mutatni: ez a délvidéki tömeggyilkosság-sorozat a világháború eddig fel nem tárt fejezetének, a kollektív bosszúállások sehol nem ismert és itt sem feltárt ténysorozatának része. Valami egészen addig nem ismert százezres nagyságrendű, kollektív, ítélet nélküli, „népinek” nevezett bosszúállás. Az etnikai - magyarság, németség, zsidóság -, illetve a politikai alapokon -- polgári-királyi - végrehajtott tömeggyilkosságok egyedi esete, azaz egyszerű, jobbára ítélet nélküli agyonverése és agyonlövése. Európai méretekben páratlan történeti jelenség része a magyarság tragédiájának... Azután folyt a beszéd arról, hogy a dokumentumok, az egyéni sorsok - áldozatok sorsa -, a községtörténetek hogyan is kerülhetnek egyetlen kötetbe, miként szerveződhetnek azok „ideális” „mikrotörténelmi” monográfiává, amely bemutatja az emberi cselekvések indítékait, a történések hogyanját. De nem folyt a beszéd arról, hogy ebből a közlési műfajból egy olyen drámai sodrású olvasmányanyagot lehet teremteni, amilyent a két fiatal kolléga most elénk tesz. Olvasni, újraolvasni, személyek sorsát keresgélni, összekötni családokat, Tisza-parti helyszíneket. És gondolkodni, töprengeni... Kezdődik a könyv a száraz, levéltárosi kötelező gyakorlattal, a közölt dokumentumok provenienciájának, eredetének bemutatásával. Ahogy ez szakszerű. Ez esetben mintaszerű. Azután folytatódik tizenhat áldozat egyéni sorsának leírásával: a feljelentések indítékainak felsorolásával, hogy a pap tedeumot mondott a magyarok bevonulásakor, hogy egy másik helyi közszereplő megsértette, bocsko10
