Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Glatz Ferenc: Dráma a Délvidéken
rosoknak nevezte a szerbeket, hogy mindezt persze jobbára csak hallomásból értesülve mondják, vagy hogy a feljelentésnek csak annyi a bizonyítható alapja, hogy a jelentő szerb egy másik mészárosnak, a magyar mészárosnak a vetélytársa volt, s másnap maga is bánta már a feladást, de akkor már késő volt, s napokig folyt az ütlegelés, a kínzás, miközben a falubéli családok hordták a foglyok számára az élelmet; gyermekeik látták a vérző vagy már mozdulni sem képes összevert apákat. Indulatok nélküli leírások - noha a tizenöt áldozat közül az egyik a könyv egyik szerzőjének a nagyapja -, a kínzási módszerek felsorolása (a hírhedt bőrha- sogatások, a nyílt sebbe só és paprika szórása), s mindez céltalanul: a gyilkosok semmit sem akartak megtudni, nem is volt személyi megbosszulnivalójuk, hiszen csak idejöttek, politikailag felhecceit és elszabadított emberek voltak. Mert emberek voltak - kinézetre legalábbis -, ahogy évezredre visszanyúló ismereteinkben újra és újra megjelennek ezek az égő szemmel politikai - fizikai és szellemi - pogromokban magukat kiélő, elszabaduló embertársak, akik az ideológiai, politikai vagy vallási „hit” követőiként vetkőznek ki az emberi fajt megtartó szokásrendekből... Indulatok nélküli leírások, jelzők nélküli megnevezések. Amelyek az olvasókban ma jobban felkorbácsolják az érzelmeket, mint a minősítő - akár jogos - siralmak, akár a bűnösökre hulló szidalmak. Nem tudni, szándékos vagy akaratlan a drámai szerkesztés, de remek íróiszerkesztői teljesítmény is. Az egyéni sorsok után következnek a közlés legszenvtelenebb eszközei, a dokumentumok. Miközben rájegyezzük a lapszélre, mily könnyű is embereket bemocskolni, hallomásokat, félértesüléseket vagy félszeg - eddig elnyomott - indulatokat követve lefasisztázni valakit, hozzáírjuk: ma leha- zaárulózni, meghurcolni, s isten tudja, utána milyen lelkiismerettel - mert az is kellett, hogy a szereplőknek, akár a jelentőknek, akár a felbujtóknak legyen, talán még véresre ütlegelőknek, az ismeretlen férfiakat a folyóba lövőknek is... talán... - vigasztalták, igazolták magukat maguknak évtizedeken át a jelentések vagy a gyilkosságok után? Vagy olyan embertípus ez, amelyiknek erre nincs is szüksége? Talán... Forró Lajos és Molnár Tibor könyvét mindenkinek olvasni ajánljuk itt, a Kárpát-medencében. Kitűnő, izgalmas olvasmány, kifogástalan történelemidézés, de egyben emberségünkről, Kárpát-medencei jövőnkről szóló elgondolkodtató szellemi dokumentum is. Egy korosztály programja is lehet: így lehet a mi Kárpátmedencei múltunkat bevallani, bemutatni, hallottainkat tisztességgel elbúcsúztatni, s utána majd a megbékélés kegyelmi állapotát megérni. Talán... És még valamit. Jóleső érzés, hogy egy két évvel ezelőtt kelt kezdeményezés, a szerb-magyar második világháborús közös történelem megvitatása és az 1944-45. évi tömeggyilkosságok programszerű kutatásának javaslata újabb eredményt nyugtázhat. Nem csak azért, mert a szerzők egyike - a szerb-magyar vegyes bizottság magyar tagozatának aktív és érdemes tagja - többször hangsúlyozta előtti
