Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)

Áldozatok

A két vallomásban - amelyekben a tanúk a Magyarkanizsán 1941 április-májusában lejátszódott eseményekről beszélnek - egybehangzóan állítják, hogy Medgyesi István tagja volt annak a „Tizenkettes Bizottságnak”, amelynek szerepe volt annak eldöntésében, hogy a magyar hatóságok kit tartóztatnak le, de - állításuk szerint - ez a bizottság döntött a délszláv telepesek kitelepítéséről is:

„...Magyarkanizsán először április 21-én 89 szerb telepest, majd 22-én és 23-án összesen 177 dobrovoljacot családostól kitelepítettek.”2*'

Ismeretes, hogy a visszafoglalt Bácskába a magyar katonai közigazgatás bevezetéséről, amelynek ideje alatt sor került az 1918 után betelepült délszlávok internálására, majd kitlepítésére, a legfelsőbb magyar vezetés döntött, amire vonatkozóan a bevonuló csapatok már 1941. április 11-én parancsot kaptak. A kitoloncolandó személyek névjegyzékének összeállításához a katonai közigazgatás szervei „...a nagyobb »objektivitás« miatt igénybe vették a »megbízható helyi lakosság« szolgáltatásait”. így jutottak a bevonulást követő napokban nagy szerephez, különösen a városokban az ún. ötös és tízes bizottságok. Továbbá: „...feladatuk alapvetően az volt, hogy adatokat szolgáltassanak a katonai vezetésnek egyes személyek megbízhatóságáról, vagyis arról, ki hogyan viselkedett a jugoszláv időkben a magyarsággal.”341 342 Azonkívül azonban, hogy mindkét tanú megemlíti Medgyesi nevét, egyéb - személyesen rá vonatkozó - terhelő adatot egyikük sem hoz fel ellene. Dr. Kovács tanú- vallomásában - aki 1945 tavaszán a Magyarkanizsai Népfelszabadító Bizottság alelnöki posztját töltötte be - elismerte, hogy a kérdéses időszakban nem tartózkodott Magyarkanizsán, mivel - mint a volt jugoszláv királyi hadsereg tartalékos tisztje - német hadifogságban volt: a lejátszódott eseményekről csak hallomásból tudott. Ste- fanovic viszont maga is a dobrovoljacok kitelepítésének elszenvedője volt.343

Az említett tanúvallomások alapján a bizottság háborús bűnösnek minősítette Medgyesi Istvánt, az erre vonatkozó határozat szerint - mint a „rögtönítélő bíróság” tagja - vétkes a deportálásban, gyilkosságokban és a módszeres terrorban, polgári személyek kínzásában, nemi erőszakban, rablásban. Az irat szerint a felsorolt bűncselekmények 1941. április 15-e és május 20-a között Magyarkanizsán játszódtak le.344

Medgyesi ellen a Zentai Járásbíróság 1945. szeptember 9-én megindította a va- gyonelkobzási eljárást. A Belügyosztály által kiállított irat szerint Medgyesi „...a háború alatt eltűnt”.345

341 Forró 2007. 38.

342 A. Sajti 2004. 174. A délszláv telepesek kitelepítéséről bővebben lásd az idézett mű A jugoszláv telepesek és az ún. bevándoroltak kitelepítése c. fejezetét 187-198.

343 VL. F. 183. Kút.: 100. Inv. broj: 688.; Kút.: VL. F. 183. Kút.: 102. Inv. broj: 1767.

344 VL. F. 183. Kút.: 561. Broj: 580.

345 TLZ. F. 127. Járásbíróság, Zenta. Vp. 960/1945. Medgyesi István magyarkanizsai lakos elleni vagyonelkobzási eljárás. 1. sz. irat.

100