Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
I. Kutatómunkánk eredményeiből
23 egyetlen alkalommal sem mondta ki, csak egyértelműen utalt rá „világpolgárias áramlatként", amely a korszak „beteges kinövése". Thoroczkay újított abban az értelemben, hogy székfoglalója egy része kifejezetten politikai állásfoglalás volt: méltatta az elmúlt három évtized fejlődésének nagy eredményeit, a magyar nemzet minden területen nyomon követhető izmosodását. Véleménye szerint mindenki, aki politikai pályára lép, tartozik valamelyik irányzathoz; különösen igaz ez a kormányzat által kinevezett megbízottként a főispánra, akinek „kötelessége is politikai hovatartozását nyíltan demonstrálni". Az ő politikai meggyőződése az 1867. évi kiegyezés alapján áll, és a szabadelvű párt hívének vallja magát. Ugyanakkor leszögezte: olyan vidéken született (Mezőszentmihálytelkén, a Székelyföldön), ahol nagy hagyományai vannak mind a politikai, mind a vallási türelemnek, s ennek szellemében is szeretné végezni főispáni teendőit. A vallási türelem, a lelkiismereti szabadság és a politikai meggyőződés védelme mellett őrködni fog a polgárok személy- és vagyonbiztonsága felett a köz- és magánérdekek megfelelő egyensúlya biztosításával. A közigazgatás kérdéseivel Thoroczkay székfoglalójában kevesebbet foglalkozott: szerinte annak gyorsnak, igazságosnak, részrehajlás nélkülinek és becsületesnek kell lennie. A korábbi rossz tapasztalatok hatására ő is nagy hangsúlyt kíván fektetni a város háztartása, a közvagyon és a hivatalos értékek megfelelő kezelésének szigorú ellenőrzésére. Válaszként a törvényhatóság üdvözlőbeszédét Kmetykó József főjegyző mondta el.8 A tisztikar küldöttségének tisztelgése alkalmával a főispán már bővebben szólt a köz- igazgatással kapcsolatos elképzeléseiről: felügyeleti jogának roppant szigorú gyakorlását jelentette be nekik, megköveteli a tisztviselőktől a közönséggel szembeni humánus bánásmódot. A főispáni fogadóteremben a helyi tisztikar képviselői mellett a szomszédos törvényhatóságok küldöttségei, a különböző egyházak helyi vezetői, a helyben állomásozó huszárszázad tisztikara, különböző testületek és egyletek képviselői tisztelegtek a főispánnál (a tisztelgések sorrendjét az előzetes jelentkezések alapján Nagy Sándor főkapitány állapította meg). A napot a gimnázium tornacsarnokában rendezett 190 fős bankett zárta, melynek érdekes új színfoltja volt, hogy meghívtak rá egy helybéli szocialistát is Szilágyi Albert személyében, aki még a fővárosi és vidéki lapok figyelmét is kivívta azzal, hogy pohárköszöntőjében éltette az új főispánt.9 Az atyai jóakarat, a türelem és a gondoskodás mellett Thoroczkay főispán egyéb módokon is biztosítani óhajtotta a munkásmozgalom „pacifikálását". 1885-ben a város a régi serházat 50 ezer Ft költséggel kaszárnyává alakította, melyben általában egy huszárszázad állomásozott ideiglenesen. A főispán kinevezésekor a városban tartózkodó századot azonban a temesvári hadtestparancsnokság 1899 tavaszán végleg Debrecenbe helyezni szándékozta (erre végül 1900 nyarán került csak sor), mire Thoroczkay 1898 októberében hosszan megindokolt előterjesztésben kérte a honvédelmi minisztertől egy állandó gyalogezred 8 CSML HL Közgy. jkv. 380/1898. (07. 07.); CSML HL Főisp. ir. I. 7/1898., I. 35/1898.; OL BM Ein. ír. 4053/1898.; HMV 1898. júl. 10.; VNó 1898. júl. 8.; VV 1898. júl. 10. 9HMV 1898. júl. 10.; VNó 1898. júl. 6., júl. 12., júl. 13.
