Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
II. Hagyomány és emlékezet
105 Elöljáróban szólt I. Szent István király országalapító és egyházépítő tevékenységéről. A korai egyházi birtokadományok közül három érintette vidékünket: a zalavári apátságnak (1019, 1024), a garamszentbenedeki apátságnak (1075) és a dömösi prépost- ságnak adott. (1107, 1138). Az elsőhöz utalt birtok volt Mártély, amelynek Szent Adorján mártír volt a védőszentje, akárcsak Zalavárnak. Az adományozó oklevelekről kiderült, hogy utólagos hamisítványok voltak, bár az adományozás ténye valós lehetett. Az 1075-ös adománylevél Sáp és Csany falvakat, továbbá a tiszai Böldi rév és a Kurcai rév vámjait érintette. A dömösiek Ecser és Leng falvakat kapták. Az apátság emberei utóbb templomokat építtettek a környéken, kialakultak a plébániák, amelyeknek köszönhetően terjedni kezdett az írásbeliség. A záró előadást Kovacsicsné Nagy Katalin professor emeritus, demográfus tartotta „Korunk pusztuló falvai" címen. A hallgatóság megtudhatta, hogy ma Magyarországon az 500 főnél kevesebb lélekszámú települések tartoznak a „pusztuló falvak" kategóriájába. Ha ezek rövid időn belül elvesztik népességük felét, szinte biztosra vehető teljes elnéptelenedésük. Ma a községek lA része ki van téve a teljes pusztulásnak. Számokkal alátámasztva: 1960-ban ebbe a kategóriába tartozott 671 település, 2003-ban 1027 település, 2010-ben pedig már 1045 település. Az országon belüli elhelyezkedés szerint: Baranya megyében a községek 67,8 %-a, Zalában 61,1 %, Vas megyében 60,2 %, Szabolcs-Szatmár megyében 14,8 %... Térségünk megyéi a kevésbé veszélyeztetettek közé tartoznak, amennyiben Csongrád és Bács-Kiskun megyék községei közül 6,7 % népessége csökken rohamosan, Békés megyében pedig 10,7 %-ának. E szomorú adatsor egyik kiváltó oka a városok számának mesterséges, meggondolatlan szaporítása. Az erős nagyközségek az utóbbi 15-20 évben városi besorolást nyertek, noha közel sem feleltek meg az urbanizációs kritériumoknak. Míg 1945-ben Magyarországon összesen 45 város volt, 1962-ben pedig 63, addig 1990-ben már 148, 1995-ben 200, 2012-ben pedig már több mint 300. Némelyik alig ezer lakossal rendelkezik. A továbbiakban szomorú adatok hangzottak el a kisfalvakban tapasztalható mostoha életviszonyokról. A szentesi levéltári nap délután az ecseri templomromnál folytatódott, az ott létesített emlékhely felavatásával. II. Cserebökény mai területén a középkorban virágzó településnek számított Ecser, Pankota és Veresegyháza, amelyek a török időkben teljesen elpusztultak, nevük csak határnévként maradt fenn. Ecser falu neve 1138-ban tűnik fel először az oklevelekben Ecer alakban (utóbb 1266: Echey; 1553: Ether). Az érintett évben a dömösi egyháznak 65 kenyéradó szolgája lakott Ecseren. A tatárjárás idején a falu elpusztult, 1266-ban mint terra-t (puszta föld) említik. Később kunszállás, s mint ilyen, egyház-igazga- tásilag közvetlenül az esztergomi érsekség felügyelete alá tartozott, a lelki gondozást a ferences barátok látták el. Eredetileg Békés vármegye része volt, de 1561-ben már Külső-Szolnok vármegyében jegyezték fel. A falut és templomát 1566-ban a Gyula el
