Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Kozma György főispánsága (1935–1938)
figyelmébe). Kozma idejekorán leszögezte: „az állítólagos 14 pályázó” dacára maximum három kandidálót kíván jelölni e magas tisztségre.1 Bár a Vásárhelyi Újság Márton Árpád református elnöklelkész vezetésével a főispánnál megjelent küldöttség útjáról szóló tudósításának főcíme szerint „Csáky Lajos dr. tiszti főügyész polgármesterségét kívánja a város egész társadalma”, majd ugyanez a lap egy héttel később már Lénárt János polgármesterré választása mellett érvelt, az 1935. december 9-én megtartott közgyűlés Endrey Béla polgármesterhelyettes megválasztása mellett döntött. A főispán tényleg ragaszkodott hozzá, hogy a kijelölő választmány csak három jelöltet bocsásson közgyűlési szavazásra, így végül az egyik nagy esélyesként számon tartott Csáky Lajos be sem került ebbe a körbe. A kijelölő választmány 6 tagja az első két helyen Endreyt és Lénártot jelölte, míg a harmadik helyen Csáky és Hollósi Antal között 3:3 arányú döntetlen született, így főispáni elnöki döntésre volt szükség, Kozma pedig Hollósi kijelölése mellett voksolt. A közgyűlés 160 szavazatából végül Endrey 95-öt, Lénárt 59-et, Hollósi 5 voksot gyűjtött be, egy szavazócédula üresen maradt.1282 1283 1935 júliusában érdekes rendeletet adott ki az új főispán, korábban szokatlan hangütéssel: „Mióta Csongrád megye főispáni székét elfoglaltam, nap-nap után tapasztalom, hogy különböző összeverődött társaságok különböző kérelmekkel deputációba jönnek hozzám, mely deputációjárásnak se vége, se hossza anélkül, hogy ez a közérdeket a legcsekélyebb mértékben is szolgálná. Az a benyomásom, hogy ez a járványszerü küldöttségjárás egy egészségtelen helyzetnek a kórtünete, mert a deputánsok a munka helyett üres szófecsérléssel töltik az időt és emellett a legritkább esetben mondanak valami olyat, ami nekem új dolog volna, és amit konkrét intézkedés tárgyává tudnék tenni. A deputációjárás a letűnt kor visszamaradt sallangja, ami nem egyeztethető össze a mai gyorsütemű élettel. Felhívom ennélfogva az összes hatóságokat, minden erejükkel hassanak oda, hogy ez a célnélküli deputációj árás végre megszűnjék, mert elhatározott szándékom, hogy be fogom szüntetni a deputációk fogadását. Tájékozásul közlöm, hogy konkrét panaszokat, amennyiben azok főispáni hatáskörömben orvosolhatók, mindenkor szívesen meghallgatok, és ajtóm nyitva áll a legelesettebb ember számára is, de nincs időm arra, hogy üres szónoklatokban és mondatfűzésekben lelhessem szórakozásomat.”1284 Ugyanekkor az Ármentesítő Társulat köszönte meg Kozmának, hogy közbenjárására 100 ezer P-s kamatmentes kölcsönt kaptak töltésmagasításra.1285 Azonban volt, amit nem tudott kijárni: a forgalmiadó-hivatalt közbenjárása ellenére is elvitték a városból, beolvasztották a szegedi kirendeltségbe 1935. szep1282 MNL CSML HL Főisp. biz. ir. 91/1935.; VÚ 1935. szept. 3., szept. 25. 1283 MNL CSML HL Közgy. jkv. 229/1935. (12. 09.); MNL CSML HL Kisgy. jkv. 418/1935. (12. 07.); VÚ 1935. dec. L, dec. 8., dec. 10. 1284 VRÚ 1935. júl. 3. 1285 Uo. 1935. júl. 24.; VÚ 1935. júl. 24. 254
