Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Farkas Béla főispánsága (1932–1935)

- betiltották tervezett rendkívüli közgyűlésüket is. Június elején kereskedelmi miniszteri rendelettel függesztették fel az Ipartestület autonómiáját, kormánybiztost nevezve ki a testület élére. Az iparosok rögtön fel is keresték a pletykák szerint a felfüggesztés mögött Kun Bélával karöltve álló főispánt, a várható fejleményekről tájékozódás céljából. A testület iparhatósági megbízottja, majd végül elnöke is Koller István lett, miután Takács - belefáradva az egyenlőtlen küzdelembe - 1933 októberében lemondott az elnöki posztról.124s Farkas főispán ezt követően egyre élesebben tett eleget a susáni NEP-gyűlésen elhangzott saját ígéretének - „Nem vitázom a szocialistákkal, akik időmilliomosok, mert én időproletár vagyok”1248 1249 - hanem a tettek mezejére lépett, így Takácsnak még azt a fellebbezését is egyből elutasították, melyben azt panaszolta, hogy az 1933. évi polgármesteri jelentésből kimaradt az Ipartestület autonómiája felfüggesztésének megemlítése.1250

Miután a Népszava című fővárosi lap éles támadást intézett a főispán ellen, 1933 októberében a Nemzeti Egység Pártja szentesi nagyválasztmányi ülésén Farkas a párt Csongrád megyei elnökeként tartott beszédet, melynek végén a nagyválasztmány „határtalan lelkesedéssel” fogadta el azt az indítványt, hogy a helyi pártszervezet forduljon olyan felterjesztéssel a kormányhoz, melyben kéri „a magyarországi szociáldemokrata párt és fiókpártjainak feloszlatását, amely nem nemzeti, hanem nemzetközi alapon áll, - nem a munkásság javát és érdekeit szolgálja, hanem az osztálygyűlölség állandó élesztgetésével a társadalom és a nemzet békéjét veszélyezteti”.1251 Ehhez kapcsolódva a NÉP vásárhelyi nagyválasztmánynak a föispáni fogadószobában tartott október 30-ai ülésén elhatározták, hogy csatlakoznak a szociáldemokrata párt betiltását követelő mozgalomhoz.1252

1933 novemberében a közigazgatási bizottság ülésén folytatódott a szociáldemokratákkal vívott harca. A főispán a kritikákra válaszolva közölte, hogy a közszabadság fogalma nem merül ki a gyülekezési és szólásszabadságban, különben is nem a gyülekezési jog a fontos, hanem hogy mindenki dolgozzon a polgárság és a legjobban rászoruló kisemberek védelmében, a munkanélküliség leküzdésére. A viszontválaszban Takácsék megfogalmazták, hogy a gyülekezési és szólásszabadságot minden körülmények közt biztosítani kell, ha pedig dologra hív a főispán a munkanélküliség leküzdésére, akkor intézményes lépéseket

1248 MNL CSML HL Főisp. ir. 73/1933., 363/1933.; MNL CSML HL Közgy. jkv. 149/1933. (06. 23.); MNL CSML HL Kisgy. jkv. 288/1933. (06. 22.); Makó Imre: Takács Ferenc. In: Hmv. tört. aim. 82.; VRÚ 1933. febr. 28., márc. 7., márc. 8., ápr. 28., ápr. 30., máj. 4., jún. 3., jún. 4., jún. 8., jún. 11., jún. 14., jún. 15., júl. 9.. júl. 25., szept. 17.; VÚ 1933. febr. 14., febr. 18., febr. 28., márc.

12., ápr. 8., ápr. 28., ápr. 29., máj. 31., jún. 3., jún. 4., jún. 8., jún. 9., jún. 1 L, jún. 14., jún. 18., júl.

9., júl. 25.

1249 VÚ 1933. dec. 12.

1250 MNL CSML HL Főisp. ir. 363/1933.

1251 VÚ 1933. okt. 19.

1252 Uo. 1933. nov. 3.

247