Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Kormánybiztos főispánok (1918–1920)

kinevezést az adott tisztviselő nem fogadott el: Fáry Gyula írnok utasította vissza a Medveczkytől kapott, rangon alulinak tartott tb. irodatiszti megbízatást, mint ahogy a megbízott főispán nevezett ki először nőt a vásárhelyi törvényhatóság történetében tiszteletbeli állásra Sallay Aranka írnok, tb. fogalmazó személyében.1014

A Munkástanács helyére a román megszállás révén visszaállított törvényhatósági bizottság közgyűlését is újra össze akarta Medveczky hívni, ehhez azonban előbb egyrészt az igazoló választmánynak el kellett készíteni a legtöbb adót fizető vásárhelyiek 1919. évre érvényes jegyzékét, másrészt a közgyűlés megtartását engedélyeztetni kellett a román katonai parancsnoksággal is. A virilisjegyzék összeállítása illuzórikusnak tűnt, így e nélkül kezdtek hozzá a közgyűlés megszervezéséhez, melyet - miután a románok azt előzetesen engedélyezték - 1919. június 11-én délelőtt 9-kor kívántak megtartani. Medveczky felhívta Gajdán Imre helyettes tanácsnokot a közgyűlési terem rendbetételére és szavazóuma felállítására, gondoskodott a teremőrség ellátásáról is. A románok engedélye úgy szólt, hogy a közgyűlésen politikai viták nem tarthatók, egyedül közigazgatási kérdéseket lehet tárgyalni. 61 pontból állt a közgyűlés június 7-én kiadott tárgysorozata, amihez a június 10-ei póttárgysorozat további 18 pontja járult, így pl. kijelölés nélkül, titkos szavazással kívánták betölteni a közigazgatási bizottság hat megüresedett tagsági helyét.1015 A közgyűlést végül nem tarthatták meg, az előzetesen beadott indítványok tárgyai ugyanis olyanok voltak, melyek hatalmas vitákhoz, s a végén vélhetően a közgyűlés feloszlatásához vezettek volna; nem egy indítvány nyíltan szembement volna a várost irányító katonai parancsnokság intézkedéseivel. A botrány és az azzal esetlegesen együtt járó szankciók elkerülése, a román parancsnokság és a város között fennálló „barátságos viszony” fenntartása érdekében így végül június 10-én a közgyűlés elhalasztása mellett döntöttek a „politikai viszonyok rendes mederbe terelődéséig”.1016

1919. július 13-án Hódmezővásárhelyre látogatott a románok által megszállt területek kormányzója, Traian Mo§oiu tábornok, aki Csongrád vármegye és Hódmezővásárhely város területére - utóbbi székhellyel - Otto Brandsch román királyi alezredest (utóbb ezredest) ruházta fel a legfőbb katonai és polgári hatalommal, közte természetesen a közigazgatási ügyek vezetésével és felügyeletével is. Ezzel Medveczky ideiglenes főispáni szerepköre okafogyottá vált, a prefektusjúlius 16-án fel is mentette ideiglenes főispáni megbízatása alól, és a megszállás hátralévő idejében a román városkormányzó működött Hódmezővásárhelyen. Brandsch augusztus 4-én érkezett meg a városba, és a főispáni hivatalban rendezkedett be - melyet addig a román katonai parancsnokság használt -, titká1014 MNL CSML HL Főisp. ir. 12/1919. főisp., 34/1919. főisp.

1015 MNL CSML HL Főisp. ir. 24/1919. főisp., 29/1919. főisp., 30/1919. főisp.; MN 1919. máj. 23., máj. 28., jún. L, jún. 8.

1016 MNL CSML HL Főisp. ir. 31/1919. főisp.; MN 1919. jún. 12.

207