Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Kormánybiztos főispánok (1918–1920)

körében, azt azonban elismerték, hogy szentesi működése nem ad okot erre az aggályra: Jócsák nemhogy egyenlőségjelet nem jelent az ún. szocialisták és a kommunisták között, hanem épp ellenkezőleg, Szentesen nem egy esetben lépett fel keményen a kommunista szervezkedések, zavarkeltések ellen."106

Jócsák Kálmán kormánybiztosi megbízatása kilenc, gyakorlati működése azonban csak alig három napig tartott; ugyanis csak 1919. március 19-én érkezett meg automobilon Szentesről Vásárhelyre. Előbb a főispáni hivatalban délelőtt tárgyalt a helyi szociáldemokrata párt és a Munkástanács vezetőivel, majd átvette a hivatalos ügyeket elődjétől, letette esküjét, és délután fogadta a Nemzeti Tanács, majd a helyi Károlyi-párt és a Radikális Párt küldöttségét; ez utóbbiak biztosították a kormánybiztost a polgárság bizalmáról. A Kossuth téren március 20-án rendezett népgyülés helyettesítette ezúttal a beiktató díszközgyűlést, itt mutatkozott be a város lakosságának, egyfajta programbeszédet tartva. A forradalmi kormány által alkotott törvények és rendeletek legszigorúbb végrehajtását elsőrendű kötelességének nevezte, miként azt is, hogy a forradalom vívmányait egyaránt minden eszközzel megvédje az akár jobbról, akár balról jövő „terror” ellen. Beszélt a termelőszövetkezetekről és a földosztásról, a szocializmus végcéljaként a termelőeszközök társadalmasítását jelölte meg, azonban leszögezte: a munkásság gazdasági felszabadításához demokratikus úton kívánnak eljutni.1005 1006

Jócsák Kálmánt március 20-án kereste fel a városi tisztviselők szakszervezetének küldöttsége, akik azt kérték tőle, hogy a jövőben a tisztviselői kinevezéseknél minden esetben hallgassa meg előzetesen e bizalmi testület véleményét is: „Vásárhely közigazgatását ismeretlen emberekkel ne árasszák el”, az új állásokat házon belülről töltsék be, fenntartva ezzel a hivatali előrehaladás intézményét. A kormánybiztos ígéretet tett ugyan arra, hogy ki fogja kérni véleményüket, de „székfoglalója” után rögtön e nélkül döntött személycserékről. Az 1918 októberében megválasztott, majd Kun Béla által rendelkezési állományba helyezett Soós István polgármester helyére kinevezte a város élére Szántó Aladár újvidéki városi tanácsnokot, de a vásárhelyi közigazgatásban ismeretlen helyi és vidéki tisztviselőkkel töltötte be a főjegyzői (Goldmann Mór vásárhelyi ügyvéd) és a tiszti főügyészi (Pirnitzer Mihály szegedi ügyvéd) posztot is. A szakszervezetnek tett ígérete ugyanis tartalmazott egy kiskaput: megtörténhet, hogy a forradalmi átalakulás szükséges következményeként olyan egyéneket kell találni az egyes posztokra, akik azonnali alkalmas megoldást jelentenek, s ilyenkor nem mindig lehet helyi erőkből választani, vagy éppen demokratikus módon megtárgyalni a jelölést a különböző testületekkel.1007 Jócsák a helyi Néptanácsot is újjáalakította, nyolc szocialista és négy Károlyi-párti képviselőt delegálva oda. A

1005 MN 1919. márc. 19.

1006 MNL OL BM Ein. ir. 1919-11-187.; Makó Imre: Jócsák Kálmán. In: Hmv. tört. aim. 182.; MN 1919. márc. 20., márc. 22.; VMÚ 1919. márc. 20., márc. 23.

1007 MNL CSML HL Főisp. ir. 593/1919., 48/1922.; Makó Imre: Jócsák Kálmán. In: Hmv. tört. aim. 182.; MN 1919. márc. 21., márc. 22.; VMÚ 1919. márc. 23.

205