Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Bevezetés

háromfős küldöttséget jelölt ki,15 amely 1873. február 11-én felkereste a királyi kúria épületében Majláth György országbírót, a főrendiház elnökét. Tájékoztatták az általa kevésbé ismert megyei és helyi viszonyokról, valamint a királyi kisebb haszonvételek vitatott ügyének állásáról. A főrendiház elnöke közölte a küldöttség tagjaival, hogy általánosságban aggodalmasnak tartja a községi önállósításokat, amelyek könnyen a megyék szétdarabolásához vezethetnek, ráadásul Vásárhely törvényhatósággá emelését még korainak is érzi, azonban a törvény előkészítésének folyamata már annyira előrehaladott állapotban van, hogy azt mind a jogügyi bizottságban, mind a közgyűlés előtt pozitív értelemben fogja előmozdíttatni.16

A főrendiház jogügyi bizottsága március 17-én tárgyalta a kérdést, számos ellenvélemény elhangzása után nem is támogatta a törvényjavaslatot, végül a főrendiház március 22-ei ülésén éppen az ellenérdekelt fél, azaz Rónay Lajos Csongrád megyei főispán támogató felszólalása hozott olyan fordulatot, hogy a főrendek végül elfogadták a beterjesztett törvényjavaslatot.17 Április 15-én délelőtt sürgöny hozta a hírt, hogy az uralkodó, I. Ferenc József április 8-án szentesítette a Hódmezővásárhelyt (és Baját) önálló törvényhatósággá emelő 1873. évi XI. tc-et, melyet április 15-én az országgyűlés mindkét házában ki is hirdettek.Ix

Érvek és ellenérvek bőségesen sorakoztak Hódmezővásárhely önállósítása ügyében. A képviselőházi vitában felszólaló Tisza Kálmán maga is elismerte, hogy nem szerencsés ilyen öles léptekkel haladni az „amerikai viszonyok” felé, azaz mindennemű közvetítőt elejteni az egyes községek és a kormány között, szükség van a Magyarországon a megyék által képviselt közbülső hatóságra. Vannak azonban hazánkban olyan települések, amelyek fejlettségüknek és értelmiségüknek köszönhetően nélkülözni tudják ezt a közvetítőt. És mivel a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény értelmében e jogot sem Hódmezővásárhelytől, sem Bajától nem lehet megtagadni - hiszen a törvény feltételeinek eleget tettek így a községi rendezésről vallott magánvélemények dacára a képviselőknek meg kell szavazniuk a törvényjavaslatot. Pulszky Ferenc azzal támogatta az előterjesztést, hogy önállóságuk elnyerése által a két érintett városban a szabadság érzete sokkal inkább kifejlődhet, mint történt az eddig, megyei kötelékben.11 A kormány részéről a főrendiház előtt Nehrebeczky Sándor miniszteri tanácsos, belügyminiszter-helyettes azzal állt ki a két város mellett, hogy a törvényjavaslat fő célja az önkormányzat fejlesztése, ami az állami közigazgatásnak is érdeke. Végül a főrendiházi vitában a tényadatok mellett - pl. az 1869. évi népszámlálás alapján Hódmezővásárhely 49 153 lakosával az 5. helyet fog- 13

13 Tagjai: Pokomándy István polgármester, Matók Béla városi ügyész és Gosztonyi Sándor városi képviselő. MNL CSML HL Közgy. jkv. 45/1873. (02. 04.)

16 MNL CSML HL Közgy. jkv. 87/1873. (02. 18.)

17 VK 1873. márc. 23.

18 Uo. 1873. ápr. 20.

19 Uo. 1873. febr. 9.

10