Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Bevezetés
lalta el Magyarország városai sorában, igaz jövedelme tekintetében már csak 27. volt - döntő érvként kulturális, szellemi színvonala, értelmiségi lakosainak nagy száma szólt Vásárhely mellett.20 Az ellenérvek közt - különösen a főrendiház előtt - igen fajsúlyos volt a Károlyi család regálejogainak további biztosítása, amit a város megígért, képviselői olyan analóg példákra hivatkoztak (Nagyvárad, Esztergom, Gyulafehérvár), ahol az önállósítás ellenére a királyi kisebb haszonvételi jogokat a földesurak továbbra is háborítatlanul gyakorolhatták.21 22 23 Hátrányt jelentett a kandidáló városok ipari és kereskedelmi fejletlensége, a képviselőházi vitában Csengeri Antal külön ki is emelte, hogy csak a fejlett ipari-kereskedelmi élettel bíró városoknak adná meg az önálló törvényhatósági jogot, de fenyegettek a vitában a két város „kommünjével”, forradalmi népségével is. Felmerült a megyék veszélyeztetett helyzete, amennyiben éppen a területükön fekvő, az értelmiségi és vagyonosabb réteget összefogó városok kiszakítása révén vesztik el legjobb erőiket.- E felvetést ismerve volt különös hangsúlya annak, hogy a felsőházi vitában az érintett Csongrád megye főispánja, Rónay Lajos szállt síkra a leghevesebben Vásárhely érdekeiért. Rónay előbb a főrendiház jogügyi bizottságához benyújtott emlékiratában a kulturális viszonyok és a pezsgő szellemi élet alapján ajánlotta melegen a város törvényhatósággá emelését.2’ majd a március 22-ei főrendiházi ülésen hatásos felszólalásával szinte egymaga vitte sikerre a két város önállósításának ügyét a jogügyi bizottság elutasító véleménye ellenére. Elmondása szerint Csongrád vármegye a kérdés elvi oldalát egyáltalán nem vizsgálta, hiszen a vonatkozó törvény nem ellenzi a rendezett tanácsú mezővárosok önálló törvényhatósággá emelését. A megyét Hódmezővásárhely esetében csak az érdekelte, hogy rendel- kezik-e elegendő szellemi és anyagi erővel belügyeinek önálló kormányzatához és az állami közigazgatás közvetítéséhez, illetve Vásárhely kiválásával a megyei törvényhatóság nem kerül-e olyan helyzetbe, hogy saját közigazgatási költségeit a jövőben nem lesz képes önerőből fedezni. A megye ugyan annak tudatában tárgyalta e kérdést, hogy a város különválásával „saját morális testén ejt sebet”, de határozata alapját végül az képezte, hogy Vásárhely elegendő erővel rendelkezik az önállósághoz, kiválása pedig nem sodorja lehetetlen helyzetbe Csongrád megyét. Mivel a törvényjavaslat tulajdonjogot egyáltalán nem érint, azaz a Károlyi-uradalom regálejogai e döntéssel összefüggésben nem sérülhetnek, így 20 Uo. 1873. márc. 30., ápr. 6. Rónay kiemelte a város hírneves líceumát, a különböző vallásfelekezetek számtalan iskoláját, nyomdáját, könyvkereskedését, két hetilapját, kórházát, 3 gyógyszer- tárát, több jótékony célú intézetét, kir. törvényszékét, járásbíróságát, telekkönyvét, tekintélyes lelkészi karát, számtalan jól képzett tanárát, a városban működő 43 ügyvédet, 8 orvost, sok megyei és városi tisztviselőt. 21 A város végül már 1873 októberében megvásárolta a Károlyiaktól a regálejogokat, valamint az uradalmi épületeket. 22 VK 1873. febr. 9. 23 Uo. 1873. febr. 23. 11
