Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
IV. Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben? - Bél Mátyás-emlékéremmel és Honismereti Munkáért Éremmel kitüntetett tagjaink
Kitüntetett tagjaink 399 ként 2006-ban Hódmezővásárhelyre szervezte az egyesület kétnapos országos konferenciáját, és kezdeményezésére állítottak ekkor Szentkirály volt középkori falu emlékére kőoszlopot a szentkirályi határrész iskolájának udvarán, majd 2009-ben egy másikat Bare és Solt középkori települések megjelölésére. 2007-ben Hódmezővásárhely képviselőtestülete Pro Űrbe kitüntetéssel ismerte el tevékenységét. 1980-ban került Szegedre, a Csongrád Megyei Levéltár élére, ahol igazgatóként 29 évet töltött el. A kortársak úgy fogalmaztak, hogy „Blazovich a semmiből csinált levéltárat". Munkáját több területen folytatta. Befejezte a megyei levéltári hálózat kiépítését a csongrádi levéltár létrehozásával. Igazgatóságának ideje alatt Hódmezővásárhelyen új épületet kapott a levéltár, a csongrádi ugyancsak új épületbe költözhetett, felújították továbbá a szentesiek épületét. Kudarcként élte meg, hogy Szegeden nem sikerült a megyei levéltárnak önálló épületet szereznie. A belső szakmai munkában elindította az ismertető leltár sorozatot. A munka jelenleg is folytatódik. Az iratbegyűjtést, rendezést és segédletkészítést mindig egymásra épülő egységes folyamatként fogta fel, az eredmény közreadásával pedig a nagyvilág felé nyitott ablakot. Az iratfeldolgozás közepette a kollégái megérezték az alkotás örömét, és közülük sokan (Labádi Lajos, Gilicze János, Farkas Csaba, Georgiá- des Ildikó, Berta Tibor és mások) a helytörténetírással kezdtek foglalkozni. E tevékenység kibontakozását a „Tanulmányok Csongrád megye történetéből" című sorozat sok kötete segítette. Az általa 29 éven át évente szervezett Csongrád megyei levéltári napok pedig a kutatási eredmények közzétételét segítették elő. Lankadatlanul törekedett arra, hogy intézménye a megye szellemi és kulturális életében jelen legyen. Intézménye személyi állománya igazgatósága alatt (1980 és 2008 között) közel kétszeresére növekedett. Kezdeményezésére 2007 óta a megye levéltárosai évente Oltvai- díjat ítélnek oda egy-egy jól dolgozó munkatársuknak. Törekedett a levéltár nemzetközi kapcsolatainak kiépítésére, és buzgón ápolta azokat. Zenta, Szabadka, Újvidék levéltáraival gyümölcsöző partnerkapcsolatokat hozott létre, a nagybecskereki levéltárral is megszervezte az együttműködés kialakítását. A levéltári szakmai tevékenység mellett részt vett a levéltáros közéletben. A Magyar Levéltárosok Egyesülete alapító tagja, továbbá két cikluson át a választmány tagjaként dolgozott. Sokat munkálkodott az egyesület nemzetközi kapcsolatainak kiépítésén, kezdeményezte a Levéltárért Díj alapítását, társszerzőként szerkesztette a „Magyarország levéltárai" című kétnyelvű kiadványt. Az NKA levéltári kollégiumának egy cikluson át volt tagja, egyen pedig az elnöki tisztet látta el. Levéltári munkásságát 1997-ben Pauler Gyula-díjjal ismerték el. A szegedi egyetem (JÄTE, SZTE) oktatóival a kezdetektől a jó és gyümölcsöző közös tevékenységi formák (levéltári órák, kiadványok, levéltárosok oktató tevékenységének előmozdítása) kialakításán fáradozott. Tudományos pályáján előre haladva 1985-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1989-től docens, 1995-ös habilitációja után magántanár, 1997-től pedig egyetemi tanár Szegeden. Az egyetem és a bölcsészkar doktori tanácsának tagja. 23 éve oktat az Ál-
