Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
IV. Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben? - Régi jeles honismerők
392 Ki kicsoda? 1966-ban az Egri Tanárképző Főiskoláról Szegedre, a József Attila Tudományegyetemre hívták tanítani docensi beosztásban. A következő évben tanszékvezetői megbízatást kapott a középkori magyar történeti tanszékre, amely elnevezése dacára nemcsak a középkori, Mohács előtti magyar történelmet oktatta, hanem a kora újkori magyar történelmet is 1790-ig. Lényegében a marxista történetszemlélet szerinti feudális kor tartozott a tanszék profiljába, amelynek kora újkori részét oktatta Szántó Imre, akit hamarosan, 1969-ben egyetemi tanárrá neveztek ki. Tanszékvezetőként 1969 és 1983 között, azaz 14 éven át látta el vezetői feladatát, ahonnan 20 év után ment nyugdíjba 1986-ban. A tanszéken két kollégája (Karácsonyi Béla, Sonkolyné Kiss Erzsébet) a középkori magyar történelmet oktatta, Kristó Gyula pedig részint a középkori magyar történelmet, részint pedig a történeti segédtudományokat, ketten (Szántó Imre, Rákos István) pedig a kora újkori magyar történelmet tanították. Megjegyezném, hogy az ötfős tanszék 1979-ben átmenetileg 6 főre bővült, amikor jómagam ösztöndíjas gyakornokként kerültem a tanszékre, és a török kor oktatásába kapcsolódhattam be szemináriumok tartásával. Egyetemi hallgatóként másodévesként hallgathattam Szántó professzor úr előadásait, illetve járhattam szemináriumára, a későbbiekben pedig szakdolgozati szemináriumaira. Tanárként Szántó Imre logikus, áttekinthető előadásokat tartott, egyik jellegzetessége az óra végén tartott összefoglaló volt. Vizsgáztatóként nyugodt, kiegyensúlyozott, emberséges volt, de tény, hogy sokat kellett tanulni a kollokviumokra, részszigorlatra (1526-1790 közti magyar történelem). Hosszú olvasmánylistákat kaptunk, ráadásul ebből öt kiválasztott olvasmányt is meg kellett adnunk, amelyek közül ő választott ki egyet, és erről is beszélnünk kellett. Török kori szemináriumain referátumos rendszer volt, mindenkinek kellett témát választania és korreferátumok is voltak. Tartott helytörténeti speciálkollégiumokat és szakdolgozati szemináriumokat is. Mivel tetszett a korszak és a professzor úr kiegyensúlyozott, nyugodt természete, nála írtam szakdolgozatomat, diákköri dolgozatomat és később bölcsészdoktori értekezésemet is. A kiválasztott téma a 15 éves háború (1593-1606) volt, amelyet a témajegyzékében találtam, és amely akkoriban valóban kevesek által művelt terület volt. Szántó professzor jó tanácsokkal, észrevételekkel segítette munkámat, jóllehet ő a klasszikus várháborúk, főleg az 1552. évi várháború avatott kutatója volt, és nem foglalkozott érdemben a hosszú háború történetével. Tanszékvezetőként is kiegyensúlyozott, korrekt vezetőnek ismertem meg, aki munkatársait és munkájukat megbecsülte, tanszéki értekezleteken kikérte és meghallgatta véleményüket. Az oktatás mellett, ahhoz nyilvánvalóan kapcsolódva tovább mélyült Szántó professzor kutatómunkája. Ennek fő területe egyértelműen a 16. századi magyar történelem lett. A hazai levéltári anyag mellett alapos kutatásokat végzett a bécsi levéltárakban is, mint a Collegium Hungaricum ösztöndíjasa (1965,1968). Tucatnyi tanulmánya jelent meg szegedi időszakában, az 1970-es években elsősorban az 1551-52-es hadjárat eseményeiről, továbbá az 1526-1541 közötti időszakról, valamint a végvárrendszer kiépítéséről a Századokban, a Hadtörténelmi Közleményekben és az egyetem Acta
