Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
IV. Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben? - Régi jeles honismerők
Rési jeles honismerők 393 Historica sorozatában, amelynek egyik legszorgosabb, legtermékenyebb szerzője és szerkesztője volt. Ezek a török kori tanulmányok primer forrásokon alapuló feldolgozások, amelyek hozzájárultak a 16. századi magyar had- és politikatörténet jobb megismeréséhez, alaposabb feltárásához. A későbbiekben két monográfiában összegezte 16. századi kutatásait. Az egyik „A végvári rendszer kiépítése és fénykora Magyarországon 1541-1593", amelyben az addigi legteljesebb és legsokoldalúbb szintézisét adta a korabeli Európa „védőbástyája" 16. századi kialakulásának, szervezetének, végvári társadalmának. A másik alapvető és a várháborúk történetének eddigi legrészletesebb, legalaposabb monográfiájában az 1551-52-es török háborút elemezte elsősorban a primer, levéltári források alapján („Küzdelem a török terjeszkedés ellen Magyarországon. Az 1551-52. évi várháborúk). E jelentős, gyakran idézett tudományos mű máig megkerülhetetlen alapját képezi a klasszikus várháborúk történetének. Jómagam ezt tekintem török kori kutatóként mesterem, Szántó Imre legfontosabb munkájának, amellyel addigi kutatómunkáját betetőzte. Sajnálatos és számomra nehezen érthető, hogy a szakma nem méltányolta igazán e tudományos teljesítményt, és nem nyerte el az ún. nagydoktori fokozatot e munkával. A török kori kutatások mellett Szántó Imre érdeklődése, kutatása kiterjedt a későbbi időszakokra, így a 18-19. századra is. Ez a munkássága kapcsolódott a helytörténeti kutatásokhoz is, hiszen Szeged helytörténetének 1848-49. évi eseményeit dolgozta fel több tanulmányában. Foglalkozott a végvári katonaság későbbi, 17-18. századi történetével. A művelődés- történetre is kiterjedtek kutatásai, a 18-19. századi kisiskolák helyzetét, illetőleg a 18- 19. századi katolikus népművelést vizsgálta egy-egy munkájában. Szántó Imre Eger után Szegeden is a honismereti mozgalomban aktív, szervezői, irányítói tevékenységet folytatott. A Hazafia Népfront szegedi városi bizottsága égisze alatt működő Honismereti Bizottság elnöke volt. Fontos fóruma volt e helytörténeti, helyismereti mozgalomnak a Csongrád Megyei Honismereti Híradó, amelyben Szántó Imre is publikált. Helyesen látta és hangsúlyozta, hogy a helytörténet és honismeret a hazaszeretetre való nevelés egyik eszköze. Szegedi korszakában is fontos helytörténeti munkásságot folytatott, amelynek egyik legkiválóbb bizonyítéka Hévíz kétkötetes monográfiája, amely mindenképpen impozáns teljesítmény. 1986-os nyugdíjba vonulása után Szántó Imre visszaköltözött szűkebb pátriájába, ahol tovább munkálkodott elsősorban helytörténeti kutatásokat végezve. 1993-ban, 73 éves korában hunyt el. Szülőfaluja, Alsópáhok megemlékezett róla emléktáblával és egy általános iskola immár az ő nevét viseli. Mindez a „szűkebb pátria" megbecsülése egy olyan professzor iránt, aki megörökítette és öregbítette szülőfaluja emlékét. Szántó Imre a szegedi egyetemnek olyan oktatója volt, aki mind a szűkebb kutatási területén, a klasszikus várháborúk témakörében, mind pedig a helytörténeti-honismereti kutatás elméletében és gyakorlatában maradandót alkotott. Tanárként, tudósként és emberként megőrizzük emlékét. TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ
