Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)

IV. Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben? - Régi jeles honismerők

370 Ki kicsoda? dolgoztak ki a következő tárgykörben: halász, kubikus, földmunkás, mézesbábos, szólásmód, vőfély, halottsirató. „A gyermekszakkör előszeretettel járt a központban lévő hosszú pádon üldögélő, beszélgető öregekhez a szellemi emlékek gyűjtése vé­gett, melyeknek ők aranybányái voltak. Az idős emberek igen megszerették a gyere­keket." „Tombácz János eltolta talicskán a cimbalmát, tanította a szakkörösöket cim- balmozni, és régi nótákat énekelni." „De nemcsak a diákok szorgoskodtak - újságolta Németh Ferencnek a Pedagógusok Lapja 1964. június 20-i interjúja szerint -, közös ügynek érezte a falu hagyományainak földerítését és ápolását a két doktor is, sőt - so­rolja Emmi néni - egyre több felnőtt segítőtársra akadt: Erdei papucsos, Blaskó vil­lanyszerelő, Bereczki kéményseprő, egy takács mester, egy öreg halász személyében. Ki szerszámot adott, ki kicsinyített modelleket készített, ki mestersége hagyományait segítette megörökíteni..." Számos előadót hívott meg Emmike néni, ilyenkor az iskolai és a fölnőtt szakkör együtt hallgatta a vendégeket. Megfordult a körükben Szegedről Bálint Sándor pro­fesszor, Juhász Antal néprajzi muzeológus, majd egyetemi tanár, Mindszent mono­gráfiájának (1996) szerkesztője; Polner Zoltán, a népi imádságok megyeszerte ismert kutatója, Tóth Béla író; Papp Imre szentesi önéletíró (A parasztember élete Szentes ta­nyavilágában, 1982); Sebestyén Adám székely néprajzi gyűjtő stb. Évről évre javultak, bővültek a megyei múzeumi igazgatóság hirdette pályázatokra készült dolgozatok. Nemcsak az iskolai szakkör tagjai, hanem az idősek is szívesen papírra vetették em­lékeiket. Tartottak az öregek számára farsangi és szüreti bált, aratóbált. 1968-ban szü­letésnapján köszöntötték klubtársukat, Gyovai Pált (1885-1976), a jeles mindszenti emlékírót és kőfaragót, a népművészet mesterét. (Szobrainak egy részét a kecskeméti Magyar Naiv Művészek Múzeuma őrzi. Első önéletrajzát a kubikos élet emlékeiből 1965-ben Emmike néni biztatására írta; díjat nyert vele az országos néprajzi és nyelv­járási pályázaton, és részlete megjelent a Tiszatáj 1971. júliusi számában. Másik ön­életírása 1974-ben az Emlékül hagyom... című gyűjteményben.) „Most 95 évesen is boldogan gondolok vissza a három szakkörömre" - fejezte be emlékezéseit Emmike néni. Megnyugtatta, hogy szakkörei - jórészt kiváló tanítványa­inak vezetésével - sikeresen működnek tovább. A honismereti, helytörténeti munkát 1972-től Demeter Lajosné (1934-1996) általános iskolai igazgató, halála után Fuchszné Bénák Katalin könyvtárigazgató; a nyugdíjasklubot Molnár Zoltánná Lecza Jolán, majd Jelenfi Istvánná, a rajzszakkört Török Lászlóné irányította. A helytörténeti gyűj­temény ma önálló épületben, a Köztársaság tér 25. sz. gazdaházban látogatható. Is­mertetése a Mindszenti Füzetek 1999-ben megjelent 3. számában és 2000-ben kiadott CD-n olvasható. A mindszenti Keller Lajos Városi Könyvtár állományában Emmike néni alábbi munkái találhatók: Az 581. sz. Hám János cserkészcsapat és kiscserkészcsapat Mindszenten. 1933-1944. A mindszenti emberek élete. Honismereti szakkör: Mindszent. Honismereti szak­kör és Öregek Klubja. Ipartestület és a TESZ (Társadalmi Egyesületek Szövetsége) Mindszen-

Next

/
Thumbnails
Contents