Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
IV. Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben? - Régi jeles honismerők
Rési jeles honismerők 371 ten. 1930-1940. Községünk földrajzi nevei régen és ma. (1960-as évek eleje.). Kubikosok. Mindszent és vidéke népdalaiból. 1960-1970. A mindszenti általános iskola honismereti szakkörének krónikája. 1967. Néprajzi klub. Műsortervezés, irodalom. 1966-1970. Rajzszakkör a mindszenti művelődési házban. A rajzszakkör jelenléti könyve és krónikája. 1962-1965. A vizes múlt emlékei. 1988. Vöröskereszt egyesület Mindszenten. Honismereti krónika. 1962- 1970. A szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában: A hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyaga és szókincse. Nyolcvanadik születésnapján, 1984. december 4-én a Csongrád Megyei Hírlap hasábjain köszöntöttem. Bár Jánoshalmán születtem, kétéves koromban Mindszentre helyezték apámat, így 1928-tól ott tanultam meg - ö-ző nyelvjárásban - beszélni. Írni, olvasni pedig 1931 őszén ott tanított meg a szépséges fiatal tanítónő, Tóth Emma. Megírtam: „Nemcsak engem tanított a betűvetésre, hanem a fél Mindszentet.’’ Amikor írásomat kötetbe gyűjtöttem, izgultam: megéri-e megjelenését Emmike néni. Hála Istennek, még átadhattam neki 1997-ben Mindörökké Szeged című gyűjteményes kötetemet, benne a korábbi köszöntőt. S minden évben december 4-én személyesen is köszönthettük feleségemmel; legutóbb is, 2000-ben. Az utóbbi években már csak járókával mozgott lakásában, de teljes szellemi egészségben. Legutolsó levelét idén január 9-én küldte: alig látva rótta - néhol egymásba futó - sorait a papírra: „Csoda történt. Kedden este ágyamban voltam már. De nem voltam álmos. És majdnem elsírtam magam az örömtől, éppen a Te neved mondta ki egy riporternő, éppen a Te neved, hogy 21 órakor lesz a műsorod. Előtte meghallgattam a Györffy-műsort, majd jött a Te kedves, ismerős hangod..." „Könnyekig meghatva hallgattam, hogy az Isten mégis úgy rendelte, hogy célba érj, ne legyél vesztes. Ölel, csókol Benneteket Emi néni." Családjának mindkét ágáról hosszú életet szavatoló géneket örökölt. Édesapja 92 éves, édesanyja 82 korában hunyt el. Unokaöccse, Seres Ferenc (1920-1997) 95 évet élt. Tavaly decemberi születésnapja után újságolta Emmike néni: „Volt egy egyedül élő vendégem, aki december 2-án töltötte be a 97. évét, és hozta idei, saját termésű borát kóstolóban. Az anyai unokatestvérem meg (Csernák Lajosné Seres Veronika, Mindszent legöregebb lakosa!) a 98-at töltötte be, és részt vett a nyáron a Seres családok találkozóján a strandon 34 rokon társaságában..." Testvérei nem értek ilyen szép kort. Lajos öccse 1933-ban jogi diplomát szerzett a szegedi egyetemen; a közigazgatásban és ügyvédi pályán működött. Tóth Ferenc (1910-1976) 1933-ban a szegedi gépipari középiskolában végzett. Ő bérelte a mindszenti mozit. Ennek államosítása után a vízügyben dolgozott Hódmezővásárhelyen. Nyugdíjazása előtt szívinfarktusban hunyt el. Emmike néni most március 23-án délelőtt arra kérte segítőjét, bejárónőjét, nyisson ablakot, nem kap levegőt. Mire az asszony visszafordult az ablaktól, Emmike néni örökre elnyugodott.13 PÉTER LÁSZLÓ 13 Honismeret, 2001. június.
