Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
IV. Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben? - Régi jeles honismerők
Rési jeles honismerők 369 Nem tudom, milyen megfontolásból, ehelyett a Mindszent Városért kitüntetéssel köszöntötték; de mindenesetre ezt a címet ő kapta először. Vezette a Vöröskereszt ifjúsági szervezetét. 1932-ben Csollák Lajos (1905-1962) segédlelkésszel megalapította a cserkészcsapatot és a 8 és 12 évesek sajátos kiscserkész mozgalmát, a farkaskölyökfalkát. 1933-ban részt vett a gödöllői világcserkész- találkozón, a dzsemborin. Megbízták, így elvállalta a levente-lánycsapat vezetését is: benne nem a katonás, hanem a magyar és vallásos nevelés lehetőségét használta ki. 1948-ban ezek az egyesületek megszűntek, s az elemi iskola általános iskolává alakult. A fölső tagozatban szaktanárokra volt szükség. Emmike nénit igazgatója, Le- hoczky Béla rajz-földrajz szakra irányította. Ötvenéves elmúlt, amikor 1955-ben a szegedi pedagógiai főiskolán szaktárgyaiból megszerezte képesítését. Ősszel megalakította az iskola rajzszakkörét. 1962-ben pedig tanítványaival megszervezte a honismereti szakkört, hajdani tanítványaival pedig a néprajzi és a nyugdíjasklubot, amelynek fő tevékenysége ugyancsak a helyi néphagyomány ápolása és a tárgyi örökség megmentése lett. Gyűjtésükkel alapozták meg a község - 1993 óta a város - helytörténeti gyűjteményét. Már a harmincas években Taraba József (1895-1971) esperesplébános keltette föl figyelmét a múlt értékei, a falu népéletének, hagyományvilágának föltárása iránt. „Megvettem - írta a szakkör megalapítására emlékezve - a meghalt öreg gulyás, Csordás Miksa bácsi tulipános székét, háromfiókos sublótját, és mindkettőt átfestettem olyan virágosra, melyet a vásárhelyi múzeumban láttam. A fehér falú tanterembe állítottam, föléje madaras, virágos, címeres régi tányérokat akasztottam..." Ezek azonban a világháborúban elvesztek. Az iskolai szakkör tagjai lelkesen láttak a gyűjtőmunkához. „Nagyon segítette munkánkat az akkor kezdődő újjáépítés. Az öreg házak tárgyait felszámolták. Ujjongtak a gyerekek, amikor a fából készült négylábú krumpli törőt meg az alapozáskor a földből kihajigált halászemlékeket megtalálták." Emmike néni a szakkör tevékenységét így tervezte meg: „Házról házra járjuk a falut, hogy összegyűjtsiik a még fellelhető tárgyi emlékeket. A gyűjtőutak alkalmával elterjedt hír és a kiállítások hatására egyéni fölajánlásokat is szívesen veszünk. A tárgyi emlék gyűjtése mellett lejegyezzük az életmóddal kapcsolatos hagyományokat, szokásokat. Nyelvi gyűjtőmunkát szervezünk a földrajzi nevek, foglalkozások, régi szavak összeírására. A falu történetét bemutató iratok, képek gyűjtése, följegyzése is föladatunk lesz. Megismerkedünk a mindszentiek ajkán továbbélő nótákkal, szólásokkal, rigmusokkal. Az értekezletek, továbbképzések alkalmából szerzett tapasztalataimat megosztom a szakkör tagjaival is; lehetőség szerint meglátogatjuk más múzeumok kiállításait. A szakterület képviselőitől kikért tanácsaik alapján végezzük a gyűjtőmunkát a jövő számára, szoros kapcsolatot tartva a lakossággal." Már 1962-ben 13 foglalkozásról, egy kirándulásról (elvitte diákjait a szegvári falumúzeumba), egy kiállításról (640 látogatóról), múzeumokkal, levéltárakkal folytatott levelezésről adhatott számot. Az iskolai szakkör létszáma 32-re szaporodott. Az 1963-ban rendezett kiállításának már 800 látogatója volt. Ebben az évben pályázatokat
