Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
IV. Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben? - Régi jeles honismerők
352 Ki kicsoda? kedves tanárát, Bálint Sándor professzor urat vihesse egyszer ki a tanyájukra." Gyakran járt Bálint Sándorral együtt tanyai gyűjtő utakra. Erről Bálint Sándor a Szögedi Nemzet című könyvében így ír. „Börcsök Vince: személyes irányításommal, majd később önállóan is Alsótanyán gyűjtött anyagot. Értékes a népi szőlőkultúra vizsgálata. Mindezekből a művekből egy és más nyomtatásban is megjelent."1 Miklós Sándor, a Népművelési Tanácsadó igazgatója Börcsök Vincét, akivel Balástyán egy tantestületben tanított, néprajzi gyűjtő és földolgozó tevékenységének ismeretében fölkérte a honismereti szakreferensi feladatok ellátására. Börcsök Vince 1955. július 10-én kötött házasságot a szintén pedagógus Peterdi Abigéllel. Négy élő gyermekük van: Mária (1956), Gizella (1963), Vince (1965) és Abigél (1966). Ekkor már Szegeden tanított. Leghosszabb ideig a Radnóti Miklós Gimnáziumban, 1964-től 1974-ig. Majd a szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzi osztályán dolgozott nyugdíjazásáig. 1985. március 28-án halálos balesetben elhunyt. Haláláig szakreferensként irányította Csongrád megyében a honismereti tevékenységet. Továbbképzéseket, tapasztalatcseréket, bemutatókat szervezett a szakkörvezetők részére. A szakreferenseknek havonta legalább négy alkalommal kellett helyszíni munkát végezniük, egy-egy szakkör tevékenységét megtekinteni, munkájukhoz szakmai, módszertani segítséget adni. Ezek a látogatások legtöbb esetben az adott intézmény, szakkörvezető igénye alapján történtek. Célja, hogy a szakköröknek, a szakkörök vezetőinek a tevékenységéhez, a munkájuk megismerésével, szakmai, módszertani tanácsokat adjanak, segítséget nyújtsanak. Ennek az ellátásához legtöbb esetben intézményünk gépkocsiját, mikrobuszát használták. Ilyenkor egy-egy útirányon az intézményünk főhivatású munkatársai külső munkatársaikkal együtt utaztak. Ezen utazások során ismerkedtem meg Börcsök Vincével. Hamar kialakult a barátságunk. Ebben jelentős szerepe volt egyrészt annak, hogy szatymazi, jánosszállási tanyai rokonaim révén, illetve a Valéria téri (akkor így hívták a mai Bartók Béla teret) paprikapiacon árusító, illetve az ott lévő szitás műhelyünkben vásárló tanyaiakkal találkozva ismertem meg a szegedi tanyavilágban élőket. Gyerekkoromban - akkor még nem volt televízió - szüleim, rokonaim, az ismerősök is sokat meséltek az életükről, ezért jól ismertem Szeged múltját, helytörténetét, néha egészen másként, mint ami a hivatalos történelemírásban van. Másrészt gyakran voltak szakterületeimmel közös feladatok. Ilyen volt, például, hogy a Hazafias Népfront javaslatára készüljön fényképsorozat, ami bemutatja az egész települést, ennek az elkészítéséhez a fotószakkörök nyújtottak segítséget, illetve, amely településen nem működött honismereti kör, ott a fotószakkörök készítették el a képsort. Közös tapasztalatcserét szerveztünk Mórahalmon, ahol a fotószakkörnek a helyi eseményekről készült fölvételeit mutatták be a Művelődési Ház „kirakatában". A művelődési házak amatőr filmes körei —akkor még nem voltak helyi televíziók - gyakran készítettek a település életéről híradókat, jelentős helyi személyisége1 III. kötet 930.
