Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
IV. Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben? - Régi jeles honismerők
Régi jeles honismerők 353 ikről portréfilmeket, bemutattak műemléképületeket, helyi népszokásokat. Közülük többen is fesztiválokon díjakat kaptak. Közülük egyet emelek ki, a szentesi amatőr filmeseknek a város magyar ortodox (előzőleg román ortodox) templomát bemutató filmet. De volt kapcsolat a gyermek színjátszás, a népi gyermekjátékok, a néptánc és a népzene területén is. Közelebbről akkor ismertem meg Vincét, amikor az 1970-es évek elején a tavaszi iskolai szünetben kirándulást szervezett diákjai részére Erdélybe, amin részt vettem. A kirándulás célja az volt, a diákok ismerjék meg Erdély magyar emlékeit, többségében olyanokat, amelyek a hivatalos utazási programokban nem szerepeltek. Ebben jó partner volt az idegenvezetőnk, Boha Tamás László, aki Kolozsvárról Szegedre települt vízügyi mérnök-tanár volt. így többek közt megnéztük a csúcsai Boncza-kastélyt, Kalo- taszegen, Nagykapuson a református templomot, a templomban lévő kalotaszegi hímzett térítőkét. (Ide kívánkozik, hogy Kallós Zoltán „Balladák könyve" első kiadása vászonkötésén lévő kalotaszegi hímzésmotívumot nagykapusi asszonyok készítették.) Kolozsváron - ez egyéni programom volt - este Vincével és az idegenvezetőnkkel fölkerestük a Szervátiusz szobrász családot. A II. világháború végen a németek a magyar fiatalokat, a leventéket Németországba vitték, magyar kísérő nem volt velük. Amikor erről nagybátyám, aki piarista szerzetes tanár volt, tudomást szerzett, tábori lelkésznek jelentkezett, és egy szerzetes társával elindult utánuk. Tábori oltárához a fiatal Szervátiusz Tibor faragott egy Krisztus-fejet. Ez akkor a családunk birtokában volt. Jelenleg, a család határozata alapján, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium igazgatói irodáját díszíti. Sajnos akkor nem találkozhattunk Szervátiusz Tiborral, csak az édesapjával. Nagy élmény volt mindhármunknak a találkozás és a műteremben lévő szobrok megtekintése. Gyergyószentmiklóson a kevésbé ismert örmény katolikus templom mellett megnéztük azt az épületet is, amely a mádéfalvi veszedelemhez kapcsolódik, amely akkor a császári katonaság központja volt. Szállásunk a Gyergyószentmiklós mellett lévő Marosfőn lévő ifjúsági táborban volt. A település neve arra utalt, hogy itt van a Maros forrása. A forrás a szállásunk közelében volt. Miután megtaláltuk, szinte mindenki papír hajócska készítésébe fogott, amin az itt még kis Maros-érre helyezve üzentük haza, Szegedre, hogy a Maros forrásánál vagyunk. Nagy élmény volt a fiatalok számára, hogy a Békás-szoroson végig gyalogoltunk. Mádéfalva határában megálltunk a mádéfalvi veszedelem emlékművénél, és megemlékeztünk a tragikus történelmi eseményről. A Szent Anna-tóhoz is elmentünk, ahonnan szintén gyalog, egy szép erdei ösvényen mentünk le Tusnádra, ahol végigkóstoltuk a borvízforrásokat. Azért foglalkoztam ennyire részletesen ezzel az erdélyi úttal, mert ez jól tükrözi Börcsök Vince honismereti tevékenységét. Sajnos Börcsök Vince korai halála derékba törte honismereti munkásságát, még sokat tehetett volna nemcsak a megyénk, hanem az ország honismereti mozgalmának a területén. BOGDÁN LAJOS
